Népszava: az MSZP-vel együtt került zsákutcába

„Médiatörténészekre vár a feladat, hogy megvizsgálják, van-e némi igazság abban, amiről itt írok. Én többek között azzal szoktam magyarázni a jelenséget, hogy ebben az időszakban a közéleti újságírást háttérbe szorították a szórakoztató tartalmak, sőt a közéletinek tekintett hírműsorok egy része is szórakoztató jellegűvé vált. A sportújságírás eleve a média szórakoztatóipari részéhez tartozott és tartozik, ezért művelőinek térnyerése a különböző vetélkedőkben, más show-műsorokban, mi több a híradókban a folyamatok természetes velejárója – okoskodtam.

Azt is az érvek között szoktam felsorolni, hogy a sportriporterek a munkájuk gyakorlása során inkább hozzászoknak a blattoláshoz, mint a közéleti újságírók, ezért talán alkalmasabbak a modern televíziózás és rádiózás feladatainak megoldására. Csakhogy amiként ezt a világ-televíziózás példái mutatják: a közéleti kérdésekben járatos újságírók közül mindig, mindenütt sikerül kiválasztani, kinevelni azokat a személyiségeket, akik a modern közéleti televíziós tudósítói, riporteri és műsorvezetői követelményeknek is képesek eleget tenni. Nehéz elhinni, hogy ezt csak Magyarországon ne lehetne megoldani, ezért az ember kénytelen arra gondolni: a közéleti-politikai kérdésekhez ténylegesen is értő, azokban eligazodni képes riporteri és szerkesztői gárdát kevésbé rángathatja kénye-kedve szerint a mindenkori hatalom, vagy a tulajdonosi akarat, ahogyan a kiválóan blattoló, de a társadalmi kérdések iránt talán nem eléggé, vagy nem elég mélyen fogékony sportriportereket…

Sajnos, ebbe a folyamatba nagyon is beleillik az egykori sportriporterből lett főszerkesztő, a Német Péter által vezetett Népszava utóbbi negyedszázada. Ahogy teltek az évek, a Németh által jegyzett újság egyre kevésbé a feltételezett olvasók mindennapi tapasztalataira reflektált. Nem azt tárta fel önállóan, hogyan is élnek a rendszerváltás vesztesei, vagyis a kizsákmányoltak – ami egy szociáldemokrata hagyományokat követő médiumtól elvárható lett volna –, hanem az MSZP mindenkori vezetésének az élettől mindinkább elrugaszkodott igényeit közvetítette az egyre kisebb olvasótábornak. Amit csináltak, talán megfelelt a hiú pártvezetőknek, akiknek szavait kritikátlanul továbbadták, akiknek avítt, sablonos nézeteit felkarolták, sőt olyannyira magukévá tették, hogy volt akinek önálló rovattal kedveskedtek. Ám ezzel a főszerkesztő és helyettesei ugyanolyan zsákutcába vezették a Népszavát, mint amilyenbe az MSZP vezetői a pártjukat. Most ezért tartanak mindketten ott, ahol...”