Nyílt levél Áder Jánoshoz

„Tisztelt Elnök Úr!

Az országgyűlés kedden – kizárólag a Fidesz-KDNP támogatásával – megszavazta a paksi hitelmegállapodást kihirdető törvényt, amivel Magyarország egy veszélyes, ismét a devizában történő eladósodás és az Oroszországtól való gazdasági és politikai függés felé vezető útra lépett. Ugyanakkor ezen a ponton még van visszaút, és abban, hogy tovább rohanunk a szakadék felé, vagy időben fékezünk, igen sok múlik az Ön politikai bölcsességén, lelkiismeretén és felelős, a hazaszeretetet a pártszempontok elé helyező köztársasági szerepértelmezésén.

Az Együtt-PM Szövetség szerint a hitelmegállapodás és az azt kihirdető törvény jogi megalapozottsága és alkotmányossága több mint kérdéses. A jogszabály előkészítését nem előzte meg a jogalkotási törvényben előírt hatásvizsgálat elkészítése: immár bírósági ítélet is kimondja: »Egy kormányhatározat 2012-ben a paksi bővítés kapcsán részletes előkészítő munka elvégzését írta elő egy, a jövőben kiírandó, a bővítés kivitelezésére vonatkozó nemzetközi pályázat kiírása céljából. A perben a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium alperes úgy nyilatkozott, és igazolta is, hogy a vonatkozó kormányhatározatban előírt előkészítő anyagok nem készültek el (...). A kormány nemzetközi szerződést kötött az Oroszországi Föderáció kormányával, amely alapján eldőlt, hogy bővítés kivitelezését és üzemeltetését az orosz fél végzi, de ebben az egyezményben – a megvalósítandó blokkok típusán kívül – nincsenek sem technológiai, sem pénzügyi részletek.« Vagyis az elfogadott törvény nem felel meg a jogalkotási törvény előírásainak, ami felveti a közjogi érvénytelenség lehetőségét.

Súlyos alkotmányossági kifogás is felmerült a kormánytöbbség által elfogadott jogszabállyal kapcsolatban. A hatályos alaptörvény 37. cikk (3) bekezdése alapján »a központi költségvetés végrehajtása során nem vehető fel olyan kölcsön, és nem vállalható olyan pénzügyi kötelezettség, amelynek következtében az államadósságnak a teljes hazai össztermékhez viszonyított aránya a megelőző évben fennállóhoz képest növekedne«. Eközben itt egy 10 milliárd eurós hitel felvételéről van szó, amely a kamatokkal együtt több mint 7000 milliárd forintnyi devizaadósságot generál, súlyosan megterhelve a költségvetést és az adófizetők pénztárcáját. Magyarország számára ma senki nem jósol olyan növekedési pályát, amely ennek az adósságnak a »kinövését« lehetővé tenné, vagyis a tartozás minden valószínűség szerint növelni fogja a GDP-arányos államadósságot, ami alkotmányellenes helyzetet teremt.

A most törvénybe foglalt finanszírozási konstrukció nagy valószínűséggel az uniós vizsgán is elbukik, mivel tiltott állami támogatásnak minősül. A paksi beruházást nem piaci alapon, hanem állami szerepvállalással tervezik megvalósítani. Ez egyrészt az ország évtizedekre szóló eladósodásával fenyeget, hiszen az adófizetők pénzéből törlesztenék a hitelt, és pótolnák ki a teljes beruházás hitelből nem fedezett részét. Másrészt ezzel a nukleáris ipart hozzák behozhatatlan előnybe, a fenntartható energiatermelési módokkal és az összes többi energiapiaci szereplővel szemben, akik ilyen támogatásban nem részesülnek. Minderről a magyar kormány uniós kötelezettségeit megszegve elfelejtette időben tájékoztatni a Bizottságot, ugyanakkor nemzetközi és hazai zöldszervezetek beadványa nyomán már folyik egy eljárás Brüsszelben – a zöldek jogi álláspontja szerint a magyar kormánynak már azelőtt meg kellett volna keresnie a Bizottságot, mielőtt aláírta volna a szerződéseket, ugyanúgy, ahogyan azt a britek is tették a Hinkley Point atomerőmű-projekt esetében. (A Nagy-Britanniában tervezett atomerőmű-beruházást is csak állami támogatással lehetne megvalósítani. Az ott kidolgozott, garantált átvételi árra épülő konstrukciót a brit kormány előzetesen elküldte a Bizottságnak, amely azt jelenleg is vizsgálja, és az előzetes vélemény alapján jó eséllyel el fogja utasítani). A Bizottság akkor tekint egy finanszírozási megoldást tiltott állami támogatásnak, ha a nagyberuházás állami forrást von be, gazdasági előnyt biztosít , szelektív: (azaz nem terjed ki a többi gazdasági szereplőre), versenytorzító hatású, illetve befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet. A beadvány alapján az új atomerőmű esetében egyszerre mind az öt kritérium fennáll, ezért a paksi beruházásnak a költségvetés által visszafizetendő hitelből történő finanszírozása olyan állami támogatásnak minősül, amelyet az uniós versenyjog nem engedélyez.

Az Együtt-PM Szövetség a fentiek miatt kéri, hogy az államrend demokratikus működése felett őrködve forduljon az Alkotmánybírósághoz a törvény alaptörvény-ellenességének vizsgálatát kezdeményezve, amennyiben pedig az AB esetleg átengedi a jogszabályt, éljen a politikai vétó eszközével, lehetőséget biztosítva arra, hogy az uniós eljárás(ok) lezárultáig a kormány ne eszközöljön olyan kiadásokat a tervezett paksi beruházással kapcsolatban, amelyek egy brüsszeli vétó nyomán fölösleges ráfordításnak és felelőtlen pazarlásnak bizonyulnának.”