Tuskék nekimentek a lengyel-magyar barátság bázisának
A varsói Lengyel–Magyar Együttműködési Intézet sorsa hajszálon múlik.
Nem úgy kell elképzelni, hogy van egy jól szervezett hálózat, amely mindent kézben tart, hanem inkább úgy, hogy néhány érdekcsoport küzd az erőforrásokért.
„De mit jelent az a sokat hangoztatott értékelés, hogy Magyarországon ma a politikai és gazdasági élet csúcsát hálózatos rendszerszintű korrupció szövi át? A hálózatos jelleg azt jelenti, hogy a korrupció nem két egyén elszigetelt tranzakciója, hanem komplex személyes és szervezeti hálózatokon keresztül bonyolódik. Az ilyen többszereplős korrupt ügyletek száma a 2000-es évek eleje óta folyamatosan növekszik hazánkban.
Míg egy normálisan működő állam esetében a kormányzati intézmények működtetnek hálózati struktúrákat, addig nálunk a hálózatok működtetik a kormányzati intézményeket. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy van egy jól szervezett hálózat, amely mindent kézben tart, hanem inkább úgy, hogy néhány nagyobb, sokszor egymással is harcban álló vagy éppen együttműködő érdekcsoport küzd az erőforrásokért. Ezek kapcsolatrendszereiken, szorosabb vagy gyengébb kötéseiken keresztül átszövik az állam összes nagy intézményét, egyes önkormányzatokat és a magánszektort.
A hálózatos szerkezet nagy előnye a korrupt elit szempontjából, hogy lehetővé teszi az úgynevezett »hálózati koordinációt«, amely a klasszikus hierarchikus vagy piaci koordinációnál hatékonyabban hangolja össze és irányítja a szereplők tevékenységét egy bizonyos cél érdekében. A tagok közötti bizalmi viszony csökkenti a hálózat működésének kockázatait és így a lebukás elkerülésére fordítandó pénzt, időt és energiát, tehát a tranzakciós költségeket. A kormányzati intézményeket, az igazságszolgáltatást és a magánszektort összekötő informális háló biztosítja a gyors információáramlást és lehetővé teszi a korrupt klikket fenyegető vészhelyzet, például egy ellenőrzés esetén az azonnali reakciót.”