A művészetbe csak a diktatúráknak szokása beleszólni

„Kerényi Imrét ezzel együtt sem ússzuk meg, hiszen az elhíresült meleglobbizós kijelentés után a miniszterelnöki megbízott egy interjúban nemrég azt vetette fel, hogy megfontolandó lenne a közpénzek visszafogása olyan színházi társulatok esetében, akik a homoszexualitást »népszerűsítik« a színpadon. Mit gondol erről a felvetésről?

Nem találkoztam ezzel az interjúval. A meleglobbizós kijelentés kapcsán korábban azt mondtam, hogy nem tekintem sajátomnak ezt a stílust, és azt is mondtam, hogy egy közszereplőnek meg kell fontolnia, hogy mit beszél. Ezt tartom. Ha a művészeti érték felől közelítünk a kérdéshez, akkor szerintem teljesen lényegtelen, hogy azt milyen szexuális orientáltságú művészek állítják elő, csak a művészeti tartalom és minőség felől érdemes ítéletet mondani, ezt pedig a szakma, a kritikusok és a közönség megteszik könyörtelenül. Amennyiben a társadalom számára elgondolkodtató kérdéseket tesznek fel művészek, úgy ezzel semmi probléma sincs. Problémát ott látok, ha az ízlésformálás során kerülnek nagyon messze produkciók az általános értékrendtől, amit aztán a felnövő kultúrafogyasztó generációk elé tárnak. Ha például egy diákszínpadi előadás deviáns viselkedést, például drogozást népszerűsít, akkor el kell gondolkodni ennek a negatív társadalmi hatásáról, de ezt maga a társadalom is megteszi, hiszen az egészséges önvédelem valószínűleg közbelépne. Pedagógiai szempontból tehát lehet szerepe az ilyen megfontolásoknak, a művészet egyik lényege azonban a folyamatos kísérletezés, a dinamizmus, progresszió, enélkül csak stagnálás van. A művészet mindig kitermeli önmaga megújulását.

Tehát ha jól értem, Ön szerint kívülről nem lehet különböző szempontok alapján osztályozni, preferálni, avagy esetleg betiltani egyes produkciókat, irányzatokat.

A művészet minőségébe, tartalmába csak a diktatúráknak szokása beleszólni. Ezt megtették Hitlerék, Sztálinék, Rákosiék és Kádárék is. Nem gondolom, hogy 1990 óta bármelyik magyar kormány ilyet tett volna, és végképp nem gondolom azt, hogy a mostani kormány ilyenre készülne.

Láthatóan rengeteg, sokszor egymással élesen szemben álló szereplővel kell majd egyeztetnie, miközben önjelölt, de mégis valamilyen szintű kormányzati felhatalmazással bíró személyiségek is szívesen fejtenek ki markáns véleményeket kulturális kérdésekben. Hogyan lehet rendet vágni itt kulturális államtitkárként? 

A kultúráért felelős államtitkárnak meg kell találnia a helyét és a szerepét: meddig tart az ő dolga, és honnantól kezdve már nem az övé. A kormányzati struktúrában az államtitkár a miniszter alatt foglal helyet, tehát elsősorban az ő iránymutatására kell figyelnem. Eközben természetesen rengeteg intézmény is tevékenykedik ezen a terepen, bel- és külföldön egyaránt. Ezek közül több kiemelt szerepet játszik a hazai kulturális életben és kulturális imázsunk megteremtésében, de számomra legalább ennyire fontos a közművelődési intézményhálózat, amely rengeteg emberhez ér el. Államtitkári bemutatkozásomkor a legfontosabb célként azt emeltem ki, hogy a közös kulturális javak minél több emberhez jussanak el. Pécsi és baranyai emberként ismerem a város szélét és ismerem az Ormánságot, tanárként örök vesszőparipám, hogy az életminőség szempontjából rendkívül fontos, hogy akár a legfogékonyabb korban lévő gyerekekhez, akár a felnőttekhez el tudunk-e juttatni kulturális értékeket. Ha valaki heti rendszerességgel találkozhat ezekkel, ha vándorszínházi előadásokon vehet részt, vagy a járásközpontokban a gyerekek számára képesek vagyunk mozit üzemeltetni, irodalmi esteket tartani mesemondással, versekkel, kamara-előadásokkal, akkor elsajátíthatják a szép szeretetét. Ha az esztétikum megérinti a lelküket, akkor sokkal kevésbé lesznek hajlamosak az agresszióra, a másik ember ellen való fordulásra. A kulturális javak terjesztésének tehát mérhető társadalmi haszna van. Fontos küldetése van a Művészetek Palotájának, vagy a Nemzeti Színháznak, de a falusi kulturális referensnek is; ahogy Kodály Zoltán mondta, fontosabb, hogy ki a kisvárdai ének-zene tanár, mint hogy ki az Operaház igazgatója, hiszen a kistelepülések kultúra-misszionáriusai juttatják el a művészetek szeretetét ahhoz a mezítlábas gyerekhez, aki otthon enni sem kap. Mindez mai napig igaz, és szerintem a kormányzat fontos feladata, hogy ezekkel a szereplőkkel együttműködjön, és az állami szerepvállalás ennek koordinálására, megvalósítására irányuljon.”