„És nincs senki, aki feltegye azt a költői kérdést: hol a fészkes francba voltatok ti, lelkes antiglobalista, antifasiszta, szociálhipszter európai értelmiségiek, amikor a 90-es évek forrongó Vad Keletén eladták a közműveket, szétlopták a gyárakat, privatizálták az üzemeket, tönkretették a vidéket? Miért nem alkottatok és kiabáltatok, amikor emberek százezrei váltak egyik napról a másikra munkanélkülivé, és egész megyényi területeken szűnt meg a megélhetés lehetősége? Hol voltak a Bokros-csomag és a gyurcsányi konvergencia programok idején, amikor a magyar középosztály alól kihúzták a talajt, és sokan éppen akkor váltak csóró lakótelepi melósból hajléktalanokká?
Ti már akkor is éltetek és alkottatok, és szó nélkül eltűrtétek a nagytőke garázdálkodását. Sőt, ódákat zengtetek a demokrácia, az uniós integráció és az ezzel járó piaci liberalizáció előnyeiről, amely az egyedüli út a szabadság és jólét felé. Most, hogy a rendszer befuccsolt és a vesztesei a túlélésért küzdenek, van pofátok idejönni, és felszólítani az államot, hogy legyen »szolidáris«, és az »emberiesség jegyében« tartsa el a szabad piac által lecsúszott, tönkre tett áldozatokat.”