„A félreértések elkerülése végett: a felül és az alul lévők közötti információs aszimmetria a világon mindenhol működik – csak a mértéke nem azonos, és történetesen a fejlődési, jóléti és boldogságrangsorokat mindig azok az államok vezetik, ahol ez a differencia (mint például Skandináviában) a legkisebb. És azt is nehéz nem észrevenni, hogy állampártunk és pártkormányunk szisztematikus hadakozásba kezdett minden olyan intézmény és szervezet ellen – a maradék függetlenségét így-úgy még őrző sajtótól a nem Fidesz-függő civilekig, az állam átlátható működéséért küzdő egyesületektől és alapítványoktól az információszabadságot biztosító jogszabályokig –, amelyek abban segíthetnének, hogy mi egy kicsit többet tudhassunk a hatalmasokról, ők pedig ne üthessék bele az orrukat mindenbe, amihez semmi közük.
Azt pedig végképp esélytelen elleplezni, hogy mennyire egyirányú a kormány alá rendelt hatósági szféra figyelme. Ha Mészáros Lőrinc rakéta tempójú meggazdagodásáról, a »nemzeti nagytőke« rendre off shore céghálókban végződő tulajdonosi hátterű közpénzfaló nagyvállalatairól, Rogán Antal csodálatos háznövekedéséről vagy a Simicska-érdekkörben megvalósuló csillagászati árú autópálya-építésről van szó, akkor »nincs itt semmi látnivaló« de ha véletlenül egy kormánykritikus alapítványocska vagy egy hirtelen öntudatra ébredő tévécsatorna kerül a célkeresztbe, akkor máris vonul a nehéztüzérség, megtámogatva a kormánymédia karaktergyilkos szőnyegbombázásával.”