Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
A versenyképesség és az iparfejlesztés, valamint a környezetvédelem egymással való szembeállítása talán a nyolcvanas években volt utoljára rendben fiatal közgazdászprofesszorok szájából.
„Felállt egy fiatal hölgy az NFM Klímafőosztályáról. Sinkó Márta, a Klímanagykövetség Egyesület pártoló tagja robothangon közölte, hogy szeretné tolmácsolni az NFM hozzáállását a témához. Előkapott egy papírt, és felolvasott egy . feltehetőleg a sajtóosztályon megírt - szöveget. Egy jó pártkatona magabiztosságával hadarta: a magyar választópolgárok jobboldali pártot választottak, ezzel felhatalmazva őket, hogy a versenyképességet és az iparfejlesztést helyezzék a környezetvédelem elé. Ezután hosszas magyarázat következett az NFM és az NFM Éghajlatpolitikai Főosztályának elképesztő taktikai húzásairól, ami szerint a magyar kormány még soha jobban nem fogta ki a szelet az egyszerre fújó nyugati és keleti szélből. Minden résztvevő szeme kikerekedett, és kicsit halovány arccal meredtek az előadóra. Az NFM Klímapolitikai főosztályát szintén egy Klímanagykövet vezeti, Lukács Ákos személyében, akit 2012-ben neveztek ki. (…)
Az, hogy az NFM szerint a választók hatalmazták fel a kormányt arra, hogy fütyüljön a klímaváltozásra, eleve érdekes: a Fidesz a nem létező választási programjában egy szót sem írt a környezetvédelemről és arról, hogy azt mennyire tartja fontosnak - arról nem is beszélve, hogy egy szakállamtitkárnak vajon milyen politikai felhatalmazása van. A versenyképesség és az iparfejlesztés, valamint a környezetvédelem egymással való szembeállítása pedig talán a nyolcvanas években volt utoljára rendben fiatal közgazdászprofesszorok szájából. 2014-ben nincs rendben, ha ilyet mond (olvas fel) egy fiatal szakember. Nem luxi napelemes autókról beszélgetünk, hanem a túlélésről.”