„- Tavaly még azt mondta, operettes, bugajakabos, kurucos időket élünk...
– Giccses, parodisztikus világ ez. Buga Jakab példásan Kádár-kori termék, miközben ő afféle szélsőfideszes, már-már jobbikos, csak épp nagyon szerethető, mert a szerepét Szabó Gyula játssza.
- Ennél azóta már nem lett bonyolultabb, nyomasztóbb a helyzet?
– De, persze. Elkalandoztam. Csak a nívót, az irányt akarom evvel jelezni, hogy mennyire nincs köze mindennek valamiféle valóságos kuruc hagyományhoz. Persze hogy milyen volna az eredeti, azt is nehéz megmondani, a legszebb kuruc versek mégiscsak Thaly Kálmán íróasztalán születtek a XIX. században, nix rőzseláng, nix tüzes magyar mén.
- Azt mondta, ismét rendszeresen fog írni az Élet és Irodalomnak. A kilencvenes években volt ennyire erős önben ez a hév. Dühödten az asztalra akar csapni?
– Egyfelől az asztalon írni kell, másfelől a visszahúzódás akkor se optimális megoldás, ha minden erre sarkall is. Viszont az is félrevezető, ha a napjainkat mindenestül a politikai-ideológiai dimenzió határozza meg. Afféle kelet-európai csapda. De ha kard ki kard, akkor az Isten–haza–család-versenyszámokban bárkit beelőzök jobbról.”