„A társadalom mindig is tisztában volt azzal, kik a homoszexuálisok, és ebből nekik számottevő hátrányuk nem származott. Világhírű karmesterünkről, számos imádott színművészünkről volt köztudomású, hogy »homokos«, s ez a tény a legkevésbé sem befolyásolta népszerűségüket. Igaz, nem is mentek az utcára apácának öltözve, Bibliával a kezükben, szexuális aktust mímelve, és azt követelve, hogy ezért szeressék őket. Az a helyzet, hogy normális emberek a gyerekeik előtt nem szexelnek és nem is imitálnak szexet. Miért gondolják a homoszexuálisok, hogy ez őnekik szabadságukban áll? Ugyanis nem áll. Az általuk hangoztatott liberális axióma szerint a szabadság addig terjed, ameddig nem korlátozza más szabadságát. Már ez sem igaz, de ők ezt a határt is átlépik. Ugyanis a többségi társadalom szabadságát és értékválasztását mélyen sérti ez a viselkedés.”