„Látszólag az európai konzervatív, kereszténydemokrata, néppártok egészen jól tartották magukat. Végül is kétségtelen tény: ők irányították Európát idáig és alapvetően ez így is marad.
A baj az lehet, hogy ezt mindenki tudja is róluk. Mert a dolgok mintha nem mennének valami fényesen: és erről most már a nép is tudomást szerzett.
Magyarországról csak a Fidesszel szemben érzett mély, indokolt és a valóságban is létező néppárti undor látszik, de a fő választóvonal már nagyon régen nem a »nacionalisták” és a »föderalisták«, »globalisták« között húzódik (noha az Unióhoz való viszony kétségkívül megosztja némileg ezeket a jobboldali pártokat belülről és egymás között is – ezért talál Orbán Viktor néha ideiglenes európai szövetségeseket: Cameront, most állítólag a francia UMP-t stb.). És persze komoly ellentmondást rejt magában, hogy ezek a pártok egyszerre érvelnek a globalizált vilaggazdasághoz való csatlakozás előnyeiről miközben gyakran igazi nacionalista reakciós blődségeket beszélnek. Ilyen például a »német« Európával való riogatás vagy éppen a Schengeni-i övezetből való kilépés emlegetése és a nemzeti határok újjáépítésnek (amúgy általuk sem komolyat vett) halandzsája. Utóbbit most megint elővette a régi bajkeverő, Nicolas Sarkozy, aki az EP-választások előestéjén ezzel próbált a részvételre és a pártja melletti szavazásra buzdítani. Úgy sikerült, mint egész politikai karrierje.
A nagy cezúra inkább ezen pártok »etnicistái« és »republikánusai« (kevésbé franciásan: talán »demokratái«) között létezik, a fő téma persze a »bevándorlás«, a politikai lecsapódása mindennek az ingadozás a »republikánus fegyelem« (pl. Németország) és szélsőjobboldallal való nyílt összefogás (pl. Dánia) között. Az egyes pártok ezen két szélsőség között helyezkednek el: az összes mérsékelt párhoz hasonlóan mindenfajta innovatív elgondolás nélkül, az egyre erősödő szélsőjobb jeges leheletét érezve a nyakukon.
Nem is nagyon triumfálnak sehol: a Fidesz is le le fog szokni róla.
A mérsékelt baloldalról annyiszor írtunk már, hogy mi magunk is unjuk (8).
Hát megint nem nyertek.
Hát soha nem is fognak.
Hát végük van, mint a botnak.”