„Így lesz tehát a magyar civil társadalomból balos pártok kiszolgáló személyzete, a magyar baloldalból pedig újfent oligarchák csicskája, provinciális horda. Így hull hamvába immár másodszorra, sőt sokadszorra a civil megújhodás, az igazából a méltó (és jobb kormányzati teljesítményre kényszerítő) ellenfélre áhítozó magyar jobboldalnak is fontos baloldali feltámadás. Hüledezhetünk, hogy a pocakos Hagyó vagy az extesitanár Simon, valamint a kimondottan posztkomcsi baloldal nokiás dobozokban és afrikai útlevelekkel túráztatja a közpénzt, ha a progresszív baloldali civilek égő szemű vezérei ugyanezt csinálják a viking zsozsóval.
Elgondolkodtató ezek után, hogyha ezek a lánglelkű demokraták a kormányrúd közelébe kerülnének, vajon hogyan bánnának azzal a pénzzel, amit úgy hívnak „költségvetés”, és mondjuk egy Móra Veronika azzal nyugtatná meg a valószínűleg inkább a tengerimalacok párzásával, semmint közpénzekkel foglalkozó lelkes demokratikus sajtót, hogy „jól mennek a dolgok”.
A pénzzel való bánásmódjuk ugyanis mutatja, hogy Gulyás Márton és Hagyó Miklós között a leginkább közös az, hogy mindketten elég kreatívan könyvelgetik egymás közt össze-vissza mások rájuk bízott pénzét, így az esztétikai facelift ellenére ugyanaz a szoftver futkos mindkettőjükben.”