A Tisza-vezér nem építeni, hanem rombolni akar – és ebben rendkívül ügyes
De hol húzódik az erőszak határa? Meddig elfogadható ez a fajta magatartás? Nagy Ervin írása.
Sáling Gergő kirúgatásával Magyarország még közelebb került a kilencvenes évek Romániájához és Szlovákiájához, és a világ azon részéhez, ahol már nincs igazság.
„Az Origo sosem uszított a kormány ellen. Az Origo egyik legfontosabb hagyománya éppen a kiegyensúlyozottság volt, ami odáig ment, hogy publicisztikákat is alig közöltek, a nagy magyar lapok közül a legszikárabb, leginkább tényekre koncentráló termék volt. Ez kemény üzenet a kormány részéről mindenkinek: nem kell ellenzékinek lenni ahhoz, hogy véged legyen.
Az újság végét egy olyan cikk hozta el, ahol bírósági ítélet igazolja, hogy a lapnak igaza volt a konkrét ügy feszegetésekor, ennél tisztább helyzetet nehéz volna elképzelni. Az újság végét hozta el, mert az Origo innentől kezdve nem lesz olyan mint eddig volt, nem lesz hírlap többé. Ahol nem lehet írni a hatalom viselt dolgairól, ott nem lehet újságot írni. A hazug, képmutató, fogyasztói szokások megváltozásáról kiadott közelmény is arra utal, hogy szórakoztató tartalmak következnek, magazinná alakul az Origo, nem lesz többé hírlap. (...)
A 444 szerkesztősége kiáll a független magyar sajtó, a most egzisztenciálisan is nehéz helyzetbe jutó origós kollégáink, barátaink mellett. Erre buzdítjuk a magyar sajtópiac többi szereplőjét is. Sáling Gergő kirúgatásával Magyarország még közelebb került a kilencvenes évek Romániájához és Szlovákiájához, és a világ azon részéhez, ahol már nincs igazság.”