Jóslás és előrelátás

„Bizony okkal-joggal tartunk attól, hogy az államfő és a miniszterelnök teljesen előírásszerű tevékenységére abnormálisan reagálnak majd különböző jelentős vagy jelentéktelen, ismert, esetleg ismertségre vágyó ellenzéki csoportok. Na tessék, a fideszesek már megint egymás között osztogatják a posztokat! Vagy kétségbe vonják Áder János függetlenségét, elnöki integritását, mondván: persze, hogy az Orbánt bízza meg, mert lekötelezettje, így akarja meghálálni, hogy pályáztatás nélkül, csak az Orbán meg a Fidesz kényére-kedvére kapta meg a magas tisztséget.

Ismerős hangok ezek, minden hazai történést, jelenséget hasonlók kísérnek, miért pont a miniszterelnöki jelölés maradna ki a sorból? Csak azért, mert minden a törvényeknek és a szokásjognak megfelelően történik, az ellenzék nem szokta visszafogni magát. A törvény, a hagyomány, a többség akarata eddig sem bizonyult visszatartó erőnek, ha ballib kiválóságok kötözködni, hisztériázni akartak.

Az ellenzék szokásos magatartásának felemlítésével jelezzük, a következő négy év árnyoldalait (legalábbis azok túlnyomó részét) nagy biztonsággal megjósolhatjuk. Sajnos. Az eredmények terén már nem lehetünk ily magabiztosak. Csak bizakodhatunk, bár azt sem tudjuk biztosan, hogy miben. A miniszterelnök folytatásra kért felhatalmazást a kampányban, amelyet a szavazók bizalmából meg is kapott. Most már nem ártana gondosan, de merészen szelektálni a folytatásra méltó és sürgősen befejezendő ügyek között, mert az elmúlt négy évben sikerült megtapasztalnunk oly dolgokat, amelyek elhagyása a legkevésbé sem veszélyeztetné a konzervatív, keresztény, nemzeti kormányzás folytonosságát. Sokat hallott panasz, hogy a kormányzat túl mélyen nyúl bele az állampolgárok hétköznapi életébe, a törvényhozók nem törvényeket hoznak, hanem szokásokat diktálnak. A kormányzatnak nemcsak folytatnia kell a megkezdett munkát, hanem tovább is kell lépnie. Folytatni az ellenzék fogja, pillanatnyi megállás nélkül.”