„Ez a választás kivételes lehetőséget jelent a jobbközép, polgári értékrendű választópolgárnak arra, hogy a Fidesz támogatásával a baloldali ellenzék pozícióharcába is beleszóljon. Ha ugyanis a kormánypártok hívei fegyelmezetten, nagy létszámban az urnák elé járulnak, növelik annak az esélyét, hogy a »demokratikus« ellenzék egyik vagy másik kisebb pártja elbukjon a bejutási küszöbön. Talán nem mindenki emlékszik: 2009-ben, a legutóbbi EP-választáson fordult elő először, hogy az SZDSZ öt százalék alatt teljesítsen (2,16 százalék), onnan pedig már nem volt visszaút. Egy hasonló forgatókönyv reménye mondjuk a Demokratikus Koalíció esetében, gondolom, kellő motiváció a részvételre egy jobboldali szavazó számára.
Ennél fontosabb szempont, hogy a belpolitikai szintfelmérésen túl ez a választás arról is szól, hogy mi, magyarok milyen Európai Uniót akarunk. A néppártiak és a szocialisták kiélezett versenye az első helyért felértékelheti a magyar szavazatokat: nem elképzelhetetlen, hogy a Fidesz–KDNP mandátumaival válik a néppárti a legerősebb frakcióvá Strasbourgban. Könnyű belátni, ez mekkora súlyt, tekintélyt adna saját, egyébként igen sokszínű pártcsaládján belül az újraválasztott miniszterelnök vezette szövetségnek.”