„Nem sikerült átpasszolnia a Kúriának a devizahitelezés problémáit az Európai Bíróságra. A labda ismét a hazai térfélen pattog, miután a luxembourgi testület kijelentette: a nemzeti bíróság nyugodtan kimondhatja a devizaszerződésekkel kapcsolatos visszaélések tisztességtelenségét.
A Kúria tehát nyert ugyan néhány hónapot az aktatologatással és a felelősség áthárításának kísérletével, de még ha ügyesen is manővereznek, legkésőbb a nyári ítélkezési szünet után színt kell vallaniuk. Nem lehet tovább a jog bikkfanyelvével ködösíteni, mint azt tették a korábbi jogegységi határozataikban, vagy Luxembourgba exportálni a problémát, és európai gondnak feltüntetve azt, ami sajnos magyar unikum. A devizahitelezés ilyen széles körű elterjesztése ugyanis csak Magyarországon történhetett meg: a magyar pénzügyi felügyelet és kormányok tétlensége, a bankok profitközpontú morális ámokfutása és a lakosság hamis illúziója révén 2004 és 2009 között. A pénzügyi felügyelet korábbi tétlensége még inkább szembeötlő, hiszen az Európai Bíróság most éppen arról mondott kritikát, amit a PSZÁF évekig megengedett a bankoknak. Jelesül az úgynevezett árfolyamrés alkalmazásáról, vagyis arról, hogy az ügyfelekkel nemcsak a kamatot, kezelési költséget fizettették meg, hanem – kapzsiságból – még a valuta eladása és vétele közötti banki hasznot is. (...)
És miközben a Kúria még mindig menekül a színvallás elől, perek sokasága indul a bankok ellen, és – megfelelő iránymutatás, jogegységi határozat hiányában – a bíróságok rendre eltérő ítéleteket hoznak ugyanazokban a kérdésekben. Ezért lenne égetően szükség egy jogegységi határozatra, amely irányt mutatna. Nemcsak a bíróságoknak, hanem a bankoknak és az adósoknak is.”