Autonómia

„Ezért nem volt meglepő, hogy feneketlen gyűlölettel támadásba lendült szinte sípszóra a balliberális oldal minden színárnyalata, amikor Orbán Viktor miniszterelnök újraválasztása utáni beszédében az európai jogi normák szellemében síkra szállt az ukrajnai magyar kisebbség kettős állampolgársága, közösségi jogai és önigazgatása mellett. S ezt megismételte a köztévé Este című műsorában: „…Se stabil, se demokratikus nem lehet Ukrajna, ha nem adja meg az ott élő kisebbségeknek azt, ami megilleti őket. Vagyis a kettős állampolgárságot, a kollektív, a közösségi jogokat és az autonómiát.” Végül is ez az igény nem idegen Nyugat-Európa más, többnemzetiségű országaiban sem. Ausztriában és Olaszországban a hatóságok példásan működnek együtt Dél- Tirolban a nemzetiség jogainak, önigazgatásának, a felnövekvő nemzedékek iskoláztatásának ügyében. De ez így van Baszkföldön vagy Katalóniában is, ahol a helyi többségi nyelvnek különleges jogosítványai vannak. Akkor miért ördögtől való a magyar miniszterelnök kívánsága a huszonegyedik században? A környező országok kisebbségi magyarjainak az önrendelkezés, a szabad anyanyelvhasználat, a magyar nyelvű iskolák és más jogok egyébként is járnának már a trianoni és a párizsi békeszerződésben foglaltak miatt, csak éppen az aktuális kormányok – román, szovjet, orosz, ukrán, szlovák, jugoszláv, szerb, horvát, szlovén – folyamatosan szabotálták az aláírt dokumentumok végrehajtását. Ezekhez olykor asszisztáltak a nemzetietlen magyar kormányok is. A jogos kívánságok elhallgatása, a bátortalanság, a kollaborálás végül is a határon túli magyarság teljes felszámolását, eltűnését jelentheti. Ezt egy nemzeti, jobbközép, polgári kormány nem engedheti meg. Felelősséggel tartozik magának, a múltjának, gyökereinek és hazájának.

Ez a gondolkodás jelent megoldhatatlan gondot az MSZP-nek, a Demokratikus Koalíciónak, az Együtt-PM-nek és több baloldali tömörülésnek. A dolog megfejtése egyszerű: nincs nemzeti értékrendjük – inkább nemzetközi, kozmopolita, internacionalista –, s ezt a magyar választók nem díjazzák. Meg aztán a hazai új baloldal az elmúlt huszonöt évben annyira lejáratta magát nálunk, hogy már rég nem létezne, ha a nyugati szociálliberálisok, egyes amerikai érdekcsoportok pénzügyi és egyéb lélegeztetőgépe nem működne. Egyébként ennek a megállapításnak a lényege Schöpflin György európai parlamenti képviselőtől származik.”