Egyetlen súlyos traumában egyesül a nemzet

Kevés olyan hazai politikus van, aki képes egyesíteni az ország jobb, még jobb és bal felét. Szanyi kapitány ilyen. Lehet a magyar ember jobbikos, fideszes vagy éppen szoci, amikor Szanyi elvtárs lecsap a mikrofonra, ugyanazt a szégyent, ugyanazt a nyomorúságot érzi valamennyi, aki csak betöltötte a tizenhatot, de még nem hagyta el a hetvenet. Egy pillanatra egyetlen súlyos traumában egyesül a nemzet. Mint amikor először láttuk, hogy hová képes silányítani a magyar nyelvű színjátszást a Barátok közt. Vagy mint amikor azt figyeltük, hogy az a szerencsétlen, gyerekszoba nélkül nevelkedett milliárdos juhász stadiont épít Akasztón.

A baloldal és az MSZP mélységes tartalmi, kulturális és morális válságát a legpontosabban nem a siralmas választási eredményeik írják le, hanem a négy éve Jackson-imitátorként nyugger szavazatokra vadászó Mesterházy, vagy az a Szanyi, aki szerint a kommunizmus azt jelenti, hogy „mindenki Mercedes C-Klasse kocsikkal mászkál”. Gondolom, a Szanyi-család már izgatottan készül a kommunizmus bevezetésére, a strasbourgi lóvéból futni fogja rá. Ennek a sok nyomorult, koszos, bunkó prolinak csak be kell lengetni a luxusautót meg a munka nélküli alapjövedelmet, aztán fasisztázni egy kicsit, és a sarki automata úgy okádja öt éven át a pénzt, akárcsak maga Szanyi kapitány rosszabb napjain a sörrel vegyes kevertet.

Az MSZP és Mesterházy ahelyett, hogy legalább ezen a csekély téttel bíró választáson megpróbálna kitörni abból a generációs és polgárháborús gettóból, ahová Gyurcsány meg Lendvai vezette őket, inkább előrántják a szegény ember Horn Gyuláját és visszamenekülnek a kilencvenes évekbe. Hiába, mindössze két receptet ismernek a hatalom megszerzésére és megtartására: a nyugdíjemelést és a polgárháborút. Horn Gyulának bejött. Orbán Viktornak ragyogóan működik. De nekik már nem fog.

Egyetlen körülmény rontja csupán el a kedvemet. Emiatt nem tudok önfeledten örülni annak a látványnak, ahogy az egykori állampárt a saját vérében fuldoklik. Ez pedig az a szomorú tény, hogy a Fidesz az új MSZP. Már jóformán mindent átvettek a bolsi utódpárttól, ami miatt azokat valaha utálni lehetett. Legyen szó akár polgárháborús uszításról, nyuggermenetelésről, osztogatásról vagy fosztogatásról, minden tekintetben felnőttek a nagy elődökhöz. A posztkommunista nómenklatúrával ellentétben a posztkommunista know-how nem bukott meg, épp ellenkezőleg: hatalmon maradt. A Szocialista Párt néven közismert kagylóhéj - melyből Habony Árpád immár minden emészthetőt kiszippantott - a szemünk láttára omlik rá két megmaradt lakójára, Mesterházy Attilára és Szanyi Tiborra.