A kismamák, akik kitalicskázták a pénzt a költségvetésből

„A korábbi kormányok is előszeretettel spóroltak a szociális kiadásokon, mintha ugyan a rokkantak meg a kismamák talicskázták volna ki az autópálya-milliárdokat a kincstárból. A jelenlegi kormány már egészen szégyentelenül alakítja apaközpontúvá és a gazdagok számára kedvezővé a családtámogatás egyébként is számos sebből vérző rendszerét: a családi adókedvezmény kizárólag azok számára igénybe vehető, akiknek van bejelentett, adózó jövedelme, és persze minél többet keres valaki, annál nagyobb összeg marad a zsebében. Egy vagy több gyermekét egyedül nevelő, bejelentett állással nem rendelkező szülő soha nem fog részesülni ebből a kedvezményből. (Véletlenül pont a nehéz sorsúak jártak szarul, noné.)

A közoktatás botrány, a felsőoktatás már inkább vicc-számba megy, abból a fájva köhögős fajtából, és itt abba is hagyom a gyermekvállalást ösztönző tényezők felsorolását, és áttérek a cseppet sem romantikus következtetésekre. Szinte már közhely, hogy a nők egyenlőségét támogatóbb, ha úgy tetszik, feministább országokban több gyereket és szívesebben vállalnak az emberek. (...)

Jót tesz az apagyes. Tessék otthon maradni, legalább két-három hónapot, de inkább egy évet a kölkekkel, csak hogy megtapasztalja minél több férfi egyenesben, hogy milyen fizikailag és lelkileg is irtózatos nagy meló, mekkora robot gyereket nevelni. 24 óra. Nincs szabadnap. Nem holmi lájtos főzőcske az. Éjjel-nappali szolgálat.

A magyar közbeszédben a gyerek mint szükséges, de azért eléggé zavaró tényező van elbeszélve: a nőknek megnő a segge, kiesnek a munkaerőpiacról, meg nyilván egy ideig a szex is kevesebb, hát kinek kell ez az egész?! Annyira el vagyunk szokva a pulyák jelenlététől, hogy körbekerítjük őket a játszótereken, mint valami akolban; kismamaként szégyelljük magukat a kávézóban síró gyerekeink miatt, és ne legyenek illúzióink, nem engednek előre a sorban.”