Egyensúlyozva

„A magyar gazdasági érdekek azt kívánják, hogy Kelettel és Nyugattal egyaránt »üzleteljünk«. Ha még inkább visszalapozunk a történelemkönyvünkben, akkor azt olvashatjuk, hogy azok a királyok voltak a »legsikeresebbek«, hogy akkor virágzott és fejlődött igazán Magyarország, amikor az úgynevezett »egyensúlypolitika« érvényesült. Amikor a nagyhatalmak nem törtek erőszakkal ellenünk, mi pedig képesek voltunk olyan gazdasági és politikai megállapodásokat kötni velük, amelyek mentén az ország szuverenitása is megmaradt, és amelyekkel a saját anyagi és kulturális érdekeinket és értékeinket érvényesíthettük.

Ma is ez a helyes iránymutatás, ma is ezt az egyensúlypolitikát kellene követnünk. »Üzletelhetünk« Keleten és Nyugaton, de semmiképpen sem a nemzeti önrendelkezésünk feláldozása árán. Mert az anyagi érdekek sosem lehetnek annyira erősek, hogy a magyarság feladja több ezer éves létezésének alapjait és a jövőbeni megmaradásának esélyeit.

Ilyen megközelítésben jelenleg – nincs új a nap alatt! – két oldalról is szorongatják a nemzeti érdekeket. Az unió egyes politikai és gazdasági törekvései is veszélyeztetik a magyar önrendelkezést, de az orosz gazdasági »nyomulás« is fenyegető lehet. Egy nemzeti kormány dolga tehát, hogy megtalálja, rálépjen és bejárja azt az utat, amely az önfeladás nélkül egyensúlyoz a nagyhatalmak között. Hogyan? Szavakban egyszerű a képlet (a gyakorlatban pedig igen bonyolult): mindkét irányba addig lehet »lépni«, ameddig a nemzeti önrendelkezés megmarad. Ha ezt eltévesztjük, akkor nagy veszély leselkedik ránk. Legalábbis a történelem ezt tanítja. Tehát óvatosan a nyugati integrációs politikával, félve az oroszok hátsó szándékaitól.”