Behódolás helyett nemzeti érdekérvényesítés
Nagyon is indokolt a Fidesz új kommunikációs stratégiája Magyar Péterrel szemben.
Kicsit külvárosi, kicsit szomorkás, de a miénk. A 2013-ban elhunyt Horn Gyuláról még életében utcát neveztek el, ráadásul Nyugat-Németországban.
„A vonatom Wertheim pályaudvarára gördült be. Innen a miniszterelnökről elnevezett utca 4,1 kilométerre van. A fenti térképpel próbálom a városközponttól való távolságot jelezni, de talán érzékletesebb, ha leírom, hogy a Horn Gyula utcához bő egy órás, hegynek felfelé tartó kaptató vezet, utunk során pedig többször találkozunk a Wertheim vége és az Üdvözöljük Wertheimban táblákkal (busz jó esetben óránként jár).
Persze valamit valamiért: a hegyekben kanyargó útról helyenként kitűnő a rálátás az Altstadra és a szemben lévő dombon magasodó várra. Az utca a Reinhardshof nevű városrészben fekszik. Ezen a területen a kilencvenes évek közepéig amerikai barakkok álltak, még a világháború során létesült itt katonai légi támaszpont.
A városrész képét az itt felépült lakótelepek határozzák meg, de Reinhardshofban található például Wertheim egyetlen mecsete is. Érdekesség, hogy Horn Gyula igen illusztris társaságba került: a róla elnevezett utcát ugyanis Willy Brandt, Charles de Gaulle avagy John F. Kennedy elnök nevét viselő utcák szegélyezik.
A Horn Gyula utca olyan szempontból lóg ki a sorból, hogy ennek végén található a Petőfi által is oly sokat emlegetett faluvége. És valóban: az általában kihalt, egyszerre indusztriális és bukolikus hangolatot árasztó utcán végigsétálva egy mezőhöz érünk. Az utcában található egyébként egy fémfeldolgozó üzem, valamint egy beazonosíthatatlan vendégkört megcélzó (ottjártam időpontjában, tehát szerda dél körül) kihalt étterem-fogadó is.”