Aktatologatók

„Félreértés ne essék, az utolsó leszek, aki a Jobbikot sajnálja. Egyebek mellett a titokzatos orosz kapcsolatok, vagy például Kovács Béla legutóbbi, a krími »népszavazást« dicsérő megjegyzései is veszélyesek és ellenszenvesek. Ez sem hárítja el azonban annak gyanúját, hogy a Fidesz politikailag időzített ügyekkel egymás után robbantja fel politikai ellenfeleit. Nyilvánvaló, ha valaki nem feddhetetlen, akkor vessen magára. Persze, a Fidesz által politikai fegyverként használt vádak nem egyszer omlottak már össze a bíróság előtt. Ugyanakkor felmerül a gyanú, hogy a hatalmi párt talán hónapokig, évekig tárol ügyeket, amelyek zavartalanul zajlanak, amíg nem fűződik politikai érdek a leleplezésükhöz. Az állami szervek afféle állampárti ügynökségekként rántják le a leplet, véletlenül mindig éppen arról, akiről szükséges. Ugyanezt a Fidesz ellenfelei nem tudják megtenni, mert nem férnek hozzá információkhoz és nem játszik a kezükre valamely állami szerv.

Annak ellenére, hogy szinte már mindenki beárazta a Jobbik májusi előretörését, a közvélemény-kutatások inkább az erőviszonyok befagyását jelzik. Bár a szocialistákat közben a Molnár Zsolt elleni szkinhedvád gyengíti, ennél fajsúlyosabb a tényleges nemzetbiztonsági kockázatokat felvető Kovács-ügy. Úgyhogy nem zárható ki, mégsem biztos, hogy a Jobbik előzni fogja az MSZP-t.

Az biztos csupán, hogy a Fidesz őrzi a centrális erőteret, amiben nemcsak a politikai professzionalizmus, hanem fájlok és akták sokasága is segíti, amelyeket a kellő pillanatban tol ki a nyilvánosság elé. Ezt azért nem nevezném jogállamiságnak.”