Bitangok

„Jó lenne, ha végre megtanulná a szélsőjobb, hogy beteg dolog radikálisabbnak lenni a határon túli magyarok ügyében maguknál a határon túliaknál. Föl lehet vetni, hogy megfelelő-e a magyarság autonómiaigényének a képviselete a Vajdaságban, de így megalázni a képviselőjüket, aztán másnap a tévében lámpavasra küldeni: ez őserdei stílus. Rendőr néhány hírforrás szerint akadt a helyszínen, csak nem lépett közbe. Pásztor István viszont a nyilatkozatában hiányolta a rendezvény rendőri biztosítását. (Ő még nem ismeri a hazai rendőrségi módit: végül is ez nem melegtüntetés volt, és nem is az élet menete.) Az a kisebbik baj, hogy nem volt rendőr a közelben. A nagyobbik baj az, hogy a politikus közeléből senki nem rántotta félre egy határozott mozdulattal a köpdösőt. Semmi közünk ahhoz, hogy a frusztrált Gaudi-Nagy miként ittasul meg saját kierősített hangjától a Kossuth téren. De ahhoz igenis közünk van, hogy ilyen ember ne lehessen hangadó a közéletben. Még jobb lenne, ha az ügyvédi kamara is kizárná tagjai közül. Könnyű osztani az észt a Kossuth térről, Gaudi-Nagy nem a Vajdaságban él, szomszédai sem szerbek. Nem kell előttük az emberségét bizonyítania, a különböző nemzetiségűekkel való együttéléshez való képességéről sem kell naponta számot adnia.

Az ügy gyomorforgató, és messze túlmutat önmagán. Ha pálcát törtünk Mesterházy fölött, amiért az MSZP-kampány nagygyűlésén nem utasította vissza a felcsúti polgármesternek »Kötelet!« bekiabálót, akkor ugyanúgy elítélendő a vajdasági politikust lámpavasra küldő Gaudi-Nagy Tamás. Aki elveszíti az önuralmát, ne vállaljon közéleti szerepet.”