„Április hatodikán az volt az alapvető kérdés, hogy lesz–e meglepetés, buknak–e a közvélemény-kutatások egy hatalmasat, most pedig az, hogy ki lesz a második? Míg eddig azon morfondíroztak sokan, hogy összeadhatók–e a baloldali szavazóbázisok, most az a legizgalmasabb kérdés, hogy miként szedhető szét az, amit akkor összeraktak, s ha szétszedhető, ki mennyit visz. Izgalmas kérdés, hiszen az országgyűlési választásokon csak szűk hat százalékot vert az összefogó baloldal a Jobbikra.
Friss, a baloldali pártokat külön-külön mérő közvélemény-kutatások nélkül egyelőre csak tapogatózunk, de nem nehéz olyan érveket találni, amelyek reménykeltőek lehetnek a Jobbik, lesújtóak az MSZP számára. Egyrészt az Együtt és a DK magával vihet szavazókat. Másrészt éppen azért, mert a »Mesterházy vezette baloldal vagy a Fidesz« kérdés vált az országgyűlési választás tétjévé, a szocialisták lettek az első számú vesztesek. Így aztán a szavazók vesztestől történő eltávolodása őket érintheti legerősebben, főként úgy, hogy nem látjuk, az összefogás felmondásán kívül bármiféle komolyabb konzekvenciája lett volna a vereségnek.
Az MSZP-ben a többség, illetve az erősebbek döntése e helyzetben az, hogy nem tesznek a vezetést érintő lépéseket, de azt nem tudjuk, hogy ez milyen távlatot érint. Túlnyúlik az európai parlamenti választásokon? Valószínűnek tűnik, hogy amennyiben akkor is kikapnak a Jobbiktól, a Mesterházyval kapcsolatos elégedetlenséget már nem lehet mederben tartani.”