Ha. Ha. Ha. Hahaha

„Hosszú ideje ön a komp a Mesterházy vezette fiatalok és Puch Lászlóék között. Ha jól értem, most végleg kikötött az ifjúságparton: immár Mesterházyhoz tartozik.

Na!

Tán rosszul fogalmaztam?

Én az MSZP-hez tartozom. Meg Hiller Istvánhoz. És élvezettel szemlélem, hogyan fiatalodtam az elmúlt hónapokban, s lettem öreg bölényből fiatal bika. Egyébként a bika jegyében születtem, a minap volt a kerek születésnapom: ötven. Meg is ütött kicsit, hogy ebben az új frakcióban én vagyok az egyik legidősebb. A legöregebb fiatal.

Mi lesz a nem fiatal öregekkel? Süllyesztő?

Aligha. Ezek az emberek nagyon erősen kötődnek az MSZP-hez, sose mondanak le a baloldaliságukról. A tisztség nem érdekli őket, mind volt már majdnem minden, de tenni azért akarnak. Harkányban sem azért jönnek össze, hogy kiosszák, kit toljanak be alelnöknek, kit meg elnökségi tagnak. Felelősséget éreznek. Amíg mozognak, amíg gondolkodnak, amíg az egyik hívja a másikat, formálni akarják a szocialista pártot. Ebben mindenki biztos lehet. (…)

A régi és az új szegényekkel akar választást nyerni 2018-ban a bal?

Hatalmas csoportról beszélünk, vele tényleg választást lehet nyerni, nélküle meg végképp eljelentéktelenedhetünk. Ráadásul erkölcsi kötelességünk tenni értük.

Volt már ilyen. Az 1994-től futott »Horn-doktrina« szociális transzferekkel láncolta magához a szegényeket.

Azóta valahogy elfeledkeztünk róluk.

Nemcsak a figyelem fogyott el, hanem a pénz is, konkrétan a második Gyurcsány-kormány idején. Bukott is rögtön a mutatvány.

Hát most meg kell próbálni ismét felépíteni azt a mutatványt. A mostani lebegő baloldallal, amit csak a híradókban látni, nincs jövő. Húsz éve falun és a kisvárosokban is tudták, ki az MSZP-s, és ha kellett, odamentek hozzá. Önkormányzati szinten ma is sok hiteles, helyismerettel bíró emberünk van, a nagyvárosi Botkától a pesterzsébeti Szabados Ákosig. Rájuk, a helyi problémák ismerőire támaszkodva kell átalakítani a pártszerkezetet, s hozni létre új hálózatot.”