Az alagút vége

„Most kellene sűrű bocsánatkérések között a kasszához, majd a kijárathoz fáradniuk mindazoknak, akiknek a négyes metró kitalálásához és a jelen formában történő megvalósításához közük volt, Demszky Gábortól Orbán Viktorig. Azt írja ugyanis a gazdasági napilap, hogy a főváros legújabb közlekedési attrakciójának az utasszáma a napi százezres szint közelében látszik stabilizálódni. (...)

Mondhatnánk persze, hogy ez az egész a Tarlós-éra előtti városvezetés meg a vele együttműködő »balliberális« kormányok sara, de ebben az esetben nem bontanánk ki a teljes igazságot. Amikor ugyanis 1998 novemberében az első Orbán-kormány felmondta a metrószerződést, egyedül a négyes metró drágaságát kifogásolta, pedig már akkor is tudható volt (lapunkból is), hogy az egész koncepció téves, a nyomvonaltól a megállók és a végállomások helyének kiválasztásáig. És egyetlen szalmaszálat sem tettek keresztbe sem a hibák kijavítása, sem a »rosszul szavazó« és ezért büntetésben lévő Budapest felszíni közösségi közlekedésének javítása, vagyis az ésszerűbb, olcsóbb lehetőségek megvalósítása érdekében.

Sőt 2010 után sem korrigáltak semmit a Demszky-emlékművön – mentve legalább a menthetőt –, csupán a metróbuliban érdekelt céghálót foltozták ki néhány NER-konform vállalkozással.

A tények tükrében az őszinte és igazságos értékelés valahogy így hangzana: kedves politikusok, el tetszettek tapsolni az ország pénzéből 450 milliárd forintot, a főváros életéből pedig bő másfél évtizedet erre az értelmetlen, pazarló és fölösleges metróépítésre. Mindannyiuknak hálásan köszönjük.”