„Kiindulhatunk abból is, hogy megáll a kémvád, és abból is, hogy nem.
Ha nem, annyi lesz, hogy egyrészt lekaraktergyilkolnak egy erős jobbikost, elintézik, hogy a párt mégse érjen el olyan jó eredményt az EP-választásokon – pedig már abszolút biztosak voltak benne, hogy hülyére verik a baloldalt, és második erő lesznek –, és hogy a vezetői ráébredjenek, ezer veszély leselkedik rájuk. Átesett ezen Torgyán József is az első Orbán-ciklusban, bizonyára emlékeztek egy-két momentumra és néhány megvádolt, majd börtönbe zárt kisgazdára. Ha igen, az brutális.
Akkor van az, amit az elején is írtam, hogy minden más balhé, ami volt, smafu ehhez képest. Oké, hogy egy botránynak tényleg az ad igazán nagy súlyt, ha a hőse hatalomban van, Kovács Béla ellenben nincsen. Na de a kiszabható nyolc év, az nyolc év. Na de mégiscsak EP-képviselő, fontos jobbikos, és mégiscsak nemzetközi tényező szeretett volna lenni. Ha egy ezen a szinten mozgó emberről valóban kiderülne, hogy egy éppen szuperagresszívnek mutatkozó nagyhatalomnak dolgozik, egyenesen az Európai Unió közepében, azt azért nem lehetne fél vállról venni.
Az már nem is csupán Vona Gábor meg a Jobbik ügye lenne.”