„Az egykoron elkötelezett Európa-párti Közép-Európa rendkívül alacsony részvétele az EP választásokon üzenet értékű, melyet érdemes lenne a brüsszeli központnak és bürokráciának meghallania és megértenie. Egyrészről ez a jelenség azt üzeni, hogy innen nézve a brüsszeli intézmények működése, eredményei gyakorlatilag láthatatlanok – és így azok mobilizációs hatása megközelítőleg nulla. Paradox módon különösen igaz ez a Parlamentre, mely politikai tevékenysége lényegében képtelen bármilyen módon értékelhető hatást gyakorolni e régió társadalmainak gondolkodására. Ezek közül kivételek azok a helyzetek, amikor egy tagállam kerül a figyelem középpontjába – mint történt ez többször is Magyarországgal az elmúlt ciklusban – de ezek az események is inkább elrettentő hatást gyakorolhatnak, mivel leginkább az európai politikai elitnek a közép-európai térséggel kapcsolatos sematikus gondolkodásáról és meg nem értéséről tanúskodnak. Az uniós intézmények ilyen láthatatlansága különösen azért problémás, mert az uniós regionális politika keretei között a csatlakozást követően jelentős fejlesztési források érkeztek a térségébe, és ezekből minden visegrádi állam sokat profitált – így azonban elveszik a tagság egyik leginkább előnyös vetülete.
Másodsorban, az is látható, hogy a Parlamentben zajló általános – nem ország-specifikus – politikai viták idegenül hatnak e régióban. Az »Európai Egyesült Államok« kérdése ebben a közegben nehezen értelmezhető, mert rendszerváltást követően visszanyert állami önállóságot általában értéknek tekintik e társadalmak, és így nem kívánnak egy nagyobb egységben feloldódni.”