Nem szkinhed, annál is rosszabb

„Csakhogy ha Molnár Zsolt nem volt tagja egyik kopasz brigádnak sem, akkor se jobb a helyzet. Először is itt van ez a klassz kis hungaricum, a hátrálva, részenként beismerés, amikor a közszereplőnek pont abban az ütemben jutnak eszébe a múltbéli esemény részletei, ahogyan azt a sajtó napról-napra feltárja. Ez az »ott se voltam, ja, de tényleg, ott voltam, de nem csináltam semmit, most jut eszembe, hogy mégis csináltam valamit, de az nem volt rossz, illetve ha így jobban belegondolok, picit rossz lehetett, de nem volt szándékos« játék rém uncsi. Láttuk ezerszer, fárasztó.

De ami ennél is kiábrándítóbb, az Molnár Zsolt pályaképe. Az első visszaemlékezések még a monarchista Molnárt mutatják, aki a Habsburg Ottó égisze alatt egyesülő nemzetben hisz, aztán a csurkista Molnárt láthatjuk, amint belekóstol picit a radikalizmusba. Ezt a kanyart némi szelídüléssel a jobbközép útkeresés, végül a baloldali megvilágosodás és parádés szocialista karrier, egyenesen a Magyar Szocialista Párt megújítása zár. Van itt minden, mint a falusi boltban.

Persze változhat az ember, meg változik is. Ezt mondja a jobbikos Schneider Tamás is.”