Karinthy Frigyes négy nappal a halála előtt adott, soha meg nem jelent interjúja bukkant fel 86 év elteltével
A 22 éves, kezdő újságíró cikke az író halála miatt nem került nyomtatásba.
Politikában jártas, tapasztalt emberek nélkül ma egy velemkorú társaságot egy pillanat alatt lesöpörnének az ellenfelek és a potenciális szövetségesek a színpadról. Interjú.
„O: Nyilván visszatérő kérdés az MLP-vel kapcsolatban, hogy akkor itt az új SZDSZ? Jó, tudom, erre az a válasz, hogy nem, de a párt tisztelettel emlékszik a korábbi magyarországi szabadelvű pártok eredményeire, ilyen az SZDSZ és a korai Fidesz. Legalábbis Fodor Gábor mindig ezt válaszolja. Azt viszont nem lehet nem észrevenni, hogy az MLP nem a nulláról indul. Mit gondol, előny, vagy hátrány az szdszes múlt?
BA: Talán mindkettő. Nem szabad elfelejteni, hogy az SZDSZ és a korai Fidesz is a rendszerváltás zászlóshajói voltak. Később a Fideszből ki, majd az SZDSZ-be belépők valahol a politikai tisztesség, az elveik mellett való kiállás szimbólumaivá váltak. Nem szeretek a Szabad Demokraták »ősbűnéről« hallani, amikor '94-et emlegetik, nem szeretek arra gondolni, mi lett a pártból, hiszen tagadhatatlan, hogy nem véletlenül vesztette el minden támogatottságát 2010-re. Sokan már 2006-ban leírták, hogy a párt akkor került be utoljára a parlamentbe. Én akkor 19 éves voltam, élveztem a kampány utcabál jellegét, szerettem a Liberálisok Házában lebzselni és nagyon szerettem volna megismerni Kovács Pistit. Nem lehet kitörölni az azt követő négy évet, a hibákat, és nem kérhetjük a magyaroktól, hogy felejtsenek el mindent, ami a párt hőskora és diadalmenetei után következett. Ugyanakkor politikában jártas, tapasztalt emberek nélkül ma egy velemkorú társaságot egy pillanat alatt lesöpörnének az ellenfelek és a potenciális szövetségesek a színpadról. Anno a Közgázon, a rektor Newtont idézte a köszöntőjében, amikor gólya voltam: »azért nőhettem olyan nagyra, mert óriások vállára álltam«. A Magyar Liberális Pártban odatartják a vállukat az idősebbek. Ez mindenképpen jó.
O: ...és akkor a küzdelem már a fiatalokra marad?
BA: A küzdelem közös. Majdnem olyan, mint amikor az ember tornyot épít a Balatonban, barátokból. Nem tudom, melyik a nehezebb feladat, tartani a szerkezetet az alján, vagy a tetején egyensúlyozni. Mindenesetre csapatmunka ez, amelyben szükség van minden generációra, szükség van mindenkire, aki hasonlóan gondolkodik, mint mi.”