„Szóval a Puncivirsli megnyerte. Sógor(nőnk?) diadala a Facebookon elsöprő, és valóban úgy tűnik hirtelen, mintha ez a vinnyogós fos eurovízió lenne is valami azon túl, hogy a hidegháború utáni nyűglődést azzal sikerült feloldani, hogy az európai LMBT lobbi kedvenc gombnyomkodós műsora legyen.
Ezen a dolgon fennakadni kár is lenne, hisz a kérdések sora ott kezdődik, hogy ki néz egyáltalán Eurovíziót? Senki kb. azokon a kedves meleg cimborákon kívül, akik szeretik a seggrázós diszkófankit meg a nagyívűen nyálas, romantikus szarokat. Nos, ők nézik, és mint láttuk szavaznak is, így valahol várható volt a diadal, hisz ez az Eurovízió az az Eurovízió, ahol 1998-ban Dana International személyében már a kilencvenes évek végén is a legmelegebb énekesnőférfi kapta a díjat, köszönhetően a meleglobbi erejének. Dana egy nővé operált jemeni zsidó srác volt, aki Izraelt képviselte a fesztiválon. És akkor itt kezdődik az, ami ízléstől és vérmérséklettől függően akasztja ki Európa népességének elég meghatározó részét.
Mert ugye az ember a mindennapi életét amikor éldegéli, akkor nem szokott buzizni – hacsak épp nem a turhakommandó tagja a Gyurcsány vagy a Gaudi féle B-középben. Ott megesik, hogy akár egy »köcsög Orbán« vagy »buzi liberálisok« szókapcsolat részeként kicsusszanjon a homofób szög a zsákból. De alapvetően még a meleg büszkeség napján, és ezeken az eseményeken is többnyire indifferens marad az ember ezekben a kérdésekben. Jól nevelten elkerüli a hasonló eseményeket, és meghagyja amolyan liberális játszótérnek a témát, ahol lehet puffogtatni a frázisokat, ez esetben a »homofób« fogalmatlan baromságát, hisz még ha utálja is az ember a melegeket (miért tenné?) az egész biztos, hogy nem fél tőlük. Mindegy.”