Tanítani fogják a Jobbik stílusváltását

„Mit jelent az, hogy értékelvű demokrácia?

A liberalizmusnak az a lényege, hogy minden ugyanolyan értékes, minden egyenlő. Én nem hiszem, hogy minden egyenlő lenne. Vannak értékes dolgok, és vannak kevésbé értékes dolgok, sőt, vannak kifejezetten értéktelen dolgok. Szerintem egy magyar alkotmánynak erre figyelnie kellene. Azt lássuk be, hogy a Jobbik demokratikus keretek között működik, demokratikusan bejegyzett párt, demokratikusan indul a választásokon. Egy évértékelő rendezvényen nyilván az ember távlatosabban is beszél, tehát ez nem egy választási üzenet volt, hanem egy, a világot és hazánkat közép- és hosszú távon is értékelő beszéd.

Ha a Jobbik kormányra kerülne, akkor mit változtatna a mostani, demokratikus berendezkedésen?

Mondok akkor egy dolgot, amely a jelenlegi demokratikus berendezkedésnek az egyik alapvető fundamentumát kérdőjelezni meg, ez pedig az általános választójog. Mi nem tartjuk feltétlenül igazságosnak az általános választójogot, és semmiképpen nem tartjuk hatékonynak. Elemi iskolai végzettséghez kötnénk a választójogot. Aki az elemi iskolát sem tudta elvégezni, az ország sorsáról sem tud felelős döntést hozni. Ez ugye a modern kori demokráciák egyik legalapvetőbb tabuját kérdőjelezi meg. (...)

A Jobbik kitűzött célja volt az, hogy választást nyerjen. Választást egy néppárt tud nyerni. Ezért nyilatkoztam azt tavaly ősszel a frakcióülésünkön, hogy a Jobbiknak a tartalmi radikalizmusát meg kell őrizni, de stílusváltásra van szükség. Ugyanis nem az a baj az üzeneteinkkel, hogy ne lennének azokra fogékonyak az emberek, hanem az a baj velük, hogy sokszor nem tudjuk őket olyan stílusban előadni, képviselni, amely befogadhatóvá tenné őket. Egyszerűen stílusbeli akadályokon kell átrágnunk magunkat, hogy a programunk, a tartalmi mondanivalónk eljusson az emberekhez. Ha megnézi az elmúlt fél évnek a történetét, az bizonyos értelemben erről a stílusváltásról szól.

Nekem viszont pont azt állították, hogy nemcsak stílusbeli, hanem tartalmi változásokról is döntöttek.

Nem tudom, kik mondtak ilyet. A jobbikosok nem nagyon szoktak név nélkül nyilatkozni. Ettől ez még egy nagyon érdekes kérdés, mert nagyon nehéz meghúzni a határt. Szokták mondani, hogy a stílus maga az ember, és amikor a stílust változtatjuk, akkor lehet, hogy a tartalom is árnyaltabbá válik. Ha megnézzük a 2010-es és a 2014-es programunkat, ahol nincsen stílus, hanem feketén-fehéren le van írva egy program, akkor azt látjuk, hogy a Jobbik nem változott. A stílusbeli változást pedig nagy sikernek tartom. Azt gondolom, hogy tíz év múlva a politológusok arról fognak tanulni, hogy hogyan hajtotta végre a Jobbik ezt a stílusváltást, hogyan tudott egy mindenféle irányból tüzelt, nemzetközi és hazai sajtó által is démonizált pártból egy trendi, fiatalos, üde és népszerű néppárttá válni.”