Nem hinném, hogy akad olyan magyar médiafogyasztó, aki nem látta minden idők legviccesebb magyar tévéjelenetét.
„Itt véletlenül, egy improvizáló segédoperatőr zsenialitása révén mégis sikerült valami nagyobb szabásút, valami távlatosabbat, értékesebbet alkotni, és akkor mi a reakció? Semmi, illetve ami történt, az még nemcsak hogy poszt-, de valódi, real time szovjet logikával is nehezen magyarázható. Ilyen eset után a főszereplő normális esetben, normális országban másnapra végighaknizza az összes talkshow-t, a reggeli rádióműsorokat, kolumnás anyagok készülnek róla a bulvárlapokba, website-ot indít, a női magazinokban életvezetési tanácsokat ad, vendégnek hívják főzőműsorokba (van egy isteni tojásosgaluska-receptje), föllép egy esztrádműsorban (egész jó hangja van), lemezt készít a Quimby zenekarral, beköltözik a villába a pöcslengető idióták mellé és a többi. Közben fülig érő vigyorral élvezi a sikert. Ehhez képest mi történt? Egy szóvivői nyilatkozat, mintha egy nemzetközileg is kínos kémkedési ügy vizsgálati szakaszáról szivárogtatna a neve elhallgatását kérő ügyészségi forrás. Utána semmi.
Facebook-bejegyzésekből, elszórt kommentekből lehet kikövetkeztetni, hogy hivatalos kuss van, valami hírzárlatféle, az információs csatornák azonnali, hermetikus lezárása. Okokat ne keressünk. Nem valószínű, hogy Simicska Lajos szeretné rátenni a kezét a tévés mémiparra. Az sem, hogy Habony Árpád fenyegette meg köríves fejrúgással azokat, akik közmédiás hasalásokkal próbálnák meg veszélyeztetni a Fidesz EP-s kétharmadát. Nincs ok. Ez reflex. A médiacég, amely azonnal, csípőből gátolja az információáramlást. (Na ez az, amit nem lehet elmagyarázni a médiatörvény hatásait tanulmányozó nemzetközi szólásszabadságos szervezeteknek.) Nincs messze az idő, amikor az archív Gálvölgyi-show-kat is csak zártkörű vetítésen merik leadni a legszűkebb pártvezetésnek.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Szalay Dániel a Magyar Márton nevéhez köthető kontroll.hu kapcsán megjegyezte, hogy „zavaró az álfüggetlensége”.
„Lépésről lépésre, tégláról téglára, per aspera ad astra, lárifári” – írta a publicista.
A közmédia klasszikus zenei tehetségkutató műsora idén kiemelt figyelmet fordít a külhoni magyarokra, akik számára külön helyszíni válogatókat is szerveznek. A jelentkezés elkezdődött, idén a magyarok mellett Ausztria, Montenegró, Szerbia és Szlovénia fiataljai versengenek majd egymással a fődíjért és az abszolút győztes díjáért.
Az elemző szerint Magyar Péter egész politikai karrierje a bántalmazásról szólt, azonban a baloldali média mindig bevédte őt.
A minden érzékszervre ható élmény egy másik valóságba repíti majd a nézőket.
Rodrigo Ballester, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője szerint „ami most történik, az olyan, mintha elkoboznák a nemzeti hatásköröket az európai értékekre való hivatkozással”.
