„Kábé háromnegyed óra telhetett el azóta, hogy megtudtam a Hírt, és máris sokkal megértőbb vagyok a stadionépítési programmal, illetve azzal, hogy az eladósodott sportegyesületeket - ellentétben az eladósodott választópolgárokkal - nem megbüntették vagy börtönbe zárták, hanem kifizették helyettük a felelőtlenül felhalmozott, sokmilliárdos adósságot.
Háromnegyed órája még azt gondoltam, hogy az MTK fenntartása vagy támogatása talán valamennyire kulturális-testedzési közügy, de a focicsapat és annak a stadionja egészen biztosan nem az. Azt gondoltam, hogy a mi lelkes, kéthetente 500-750 résztvevőt összerántó szubkultúránk pont ezt a stadiont érdemli.
Mármint személyenként persze járna nekünk 1-1 Maracana, de ennek az exkluzív, kislétszámú értelmiségi szórakozásnak pont jó helye van a hangulatosan, de még nem életveszélyesen szétrohadt Hungária körúti Szentélyben. Az aranyos zsidó bácsik inkább megérdemeltek volna egy új pályát, de mostanra sajnos nagyrészt meghaltak a túlélők is. Persze ha jönne egy gazdag, fanatikus zsidó és ajándékozna nekünk egy pályát, az álom lenne, de az egészen vicces, sőt morbid ötletnek tűnt még háromnegyed órája, hogy valaki más fizessen a szórakozásomért, például te. Most már látom benne a logikát. Nem tudhatod például, hogy nem születik-e mondjuk egy gyereked, aki akkora MTK-s lesz, hogy előbb mondja ki, hogy »tojgelle«, mint azt, hogy »apa«.”