Csak semmi pánik!

„Túl azon, hogy rengeteg recept létezik a növekedés felpörgetésére – valószínűleg formálódnak az új gazdaságpolitikai célok is –, az elmúlt négy év leszűrhető konzekvenciája az, hogy a magyar gazdaságot összességében a leginkább a kiszámítható befektetői környezettel lehetne ösztönözni. Az üzleti szférában erre nagyobb szükség van, mint a pénzbőségre vagy az alacsony kamatokra, a vállalkozó ugyanis nem fejleszt, ha nem tudja, hogy meg térül-e a befektetése, ha közben fennáll a szabályozói környezet megváltozásának veszélye. Magyarország pedig kis, nyitott gazdaságként – a magyar export eléri a GDP 95 százalékát, ezzel Kelet-Európában az első helyen állunk, adósságunk jelentős részét a Lajtán túlról finanszírozzák – rá van utalva a külföldre, vagyis komolyabban kell vennie a nemzetközi szervezetekkel, az EU-val – ha már nettó haszonélvezői is vagyunk a közösségnek – a kapcsolatot.

Rögzítsük azonban, hogy a piac is látja azokat a mutatókat, amelyek javulásáról az MNB hónapról hónapra küldte a jeleket. A magyar fundamentumok lassan, de folyamatosan javulnak; a legfontosabb persze az, hogy a közeljövőben a hitelminősítők részéről felminősítésre is sor kerüljön.

Ugyanakkor a stabilizálási folyamat fenntarthatóságát a következő négy évben – a piaci bizalom mellett – csak a tartós növekedés szilárdíthatja meg.”