Négy éve várok a protest napjára, nincs az a csábító bojkottfelhívás, ami ezt a napot elvehetné tőlem. Ha a NER-nek nincs alternatívája, hát akkor szavazok a NER ellen. Egyszer élünk.
„Jó. De akkor most maradjak otthon? Csak azért, mert a racionális érdekérvényesítésnek, az egyéni jogoknak, a joguralom visszaállításának nincs esélye, hiszen kilátásban sincs a politikai manifesztációja? Négy éve várok a protest napjára, nincs az a valóban csábító bojkottfelhívás, ami ezt a napot elvehetné tőlem. Ha a NER-nek nincs alternatívája, hát akkor szavazok a NER ellen. Egyszer élünk. Úgyhogy vasárnap elmegyek, és szabad és tisztességtelen körülmények között szépen leszavazok arra a baloldalra, amelytől amúgy az égvilágon semmit nem várok, mert nem az én világom. Hogy miért?
Ötven éves múltam, nem várok jobb időkre és pártokra, belátom, hogy ha most megint a Fidesz nyer, akkor az alkotmányos-piacgazdasági minimum helyreállítására esély sem lesz. Politikai alternatíva felépítésére persze igen, hosszú, boldog NER-es évek elé nézünk, de előbb még bizony ott érvényesítem a protest-szavazatomat, ahol az a mostani számok alapján a leginkább hasznosul. Semmilyen illúzióm nincs a mindenkori magyarországi politikai kínálattal, de még a máshol remekül működő demokratikus rendszerekkel, a demokráciák amúgy szabadságkorlátozó lényegével kapcsolatban sem. A parlamenti választás egészen biztosan nem a kompromisszum-mentesség terepe. (…)
»Aki a kisebbik rosszat választja, az is a rosszat választja« – emelte fel a szavát a mindig morális indíttatású Sólyom László félreérthetetlenül a baloldal ellen, az LMP mellett, kiemelve ezzel az ökopártot a kisebbik rossz – nagyobbik rossz mérlegelési köréből. Miért is? Számos jó ok létezhet az LMP megszavazására, én pl. Schiffer Andrást kifejezetten becsülöm és okos politikusnak tartom, de a párt mélyen antiliberális, ökoszociális filozófiája és időnként megmagyarázhatatlan Fidesz-közelisége számomra igenis a nagyobbik rossz a konfúz, részben hiteltelen, de alapvetően nem Nyugat-ellenes »kormányváltókhoz« képest.
Az év sajtófotója lehetne az a fekete-fehér fénykép, amit ezrével osztottak meg a Facebookon: egy budapesti buszban ülő-álló szürke tömeg alatt volt látható a »Nem érdemelnek több esélyt« felirat, a fideszes kontextus nélkül. Nagyon találó felvétel. A mi passzivitásunk, igénytelenségünk és nihilizmusunk termelte ki a NER-t. Rajtunk áll, mihez kezdünk vele: nem pont most, de azért előbb-utóbb eltakarítjuk, vagy szépen, kényelmesen berendezkedünk arra, hogy mások szépen, kényelmesen berendezkednek az életünkben.”