Az első kudarc politikusként

Az első kudarc politikusként.

Örülök neki, hogy nem áltat a politika, és nem kelt túlzott illúziókat bennem, mert jobb, ha időben megszokom. Dettikék ma megállapították, hogy nem jött össze az elegendő aláírás és így nem lesz május 1 előtt a földforgalmi törvény módosításából semmi, a rendkívüli ülésnek nincs esélye. A Jobbik egy jó része aláírta, a PM aláírta - köszönet érte, a DK-tól nem is vártuk, de az MSZP részéről azt hittem, hogy azért számíthatunk pár aláírásra. Azért gondoltam én is ezt, mert egy hete kb. úgy nyilatkoztak, hogy fontosnak tartják ezt az ügyet. Gőgös Zoltánt nem ismerem személyesen, de hallottam róla jót is, így azt feltételeztem, hogy kezelni fogja az ügyet, mert átlátja, hogy mi múlhat ezen. De nem így történt.

Ez részben egy elvtelen ténykedés volt az MSZP részéről, részben a tőlük megszokott rossz stratégiai lépés, mert így legalább tetemre lehetett volna hívni a Fideszt, hogy lássuk valójában az álláspontját, hogy kit képvisel. Ehelyett, felvállalták ők a balek szerepét, aki érzéketlen a földügyben.

Ez azért meglepő a tegnapi nap után, mert ha egyik nap stratégiai partnerséget és egy fővárost kínálok valakinek, akkor nem köpöm szembe másnap azzal, hogy „teszek rá, neked milyen ügy a fontos”. Mégis milyen partnerséget ígérhet az MSZP bármikor is az LMP-nek, amikor arra nem képes, hogy az egy héttel ezelőtti saját nyilatkozatát megtartsa? Mégis hogy lehet, hogy bizalmat és együttműködést várna egy olyan párt, ami arra nem képes, hogy a szavát állja egy hét távlatából? Tudhatta az MSZP, hogy fontos nekünk ez az ügy, tudhatta, hogy nem fogunk örülni ezen hozzáállásának. Ehhez képest még az ellenszenves DK is hitelesebb, mert legalább nem ígérgettek, mert vállalják, hogy liberális-kapitalista piacgazdaság elkötelezett hívei és mindenki vegye, amire pénze van. Minden esetre tegnap is egy viccnek neveztem András nyomdokán azt, amit az MSZP bohóckodott a sajtó előtt, de most megismételhetem, mert teljességgel komolytalan az az együttműködési szándék, ami a nyilvánosság előtt partnerségért kiált, miközben a parlament folyosóin rád se néz, emberszámba sem vesz.

Röviden ennyit erről. Font Sándorral régebben találkoztam, mikor még MSZP-s földmutyik és szélhámosságok mentek pályázatokba burkolódzva nagy csendben, akkor rendes embernek tűnt - majd próbálkozok nála, hátha meg tudom győzni. Nem érdekel engem ki áll az ügy mellé, csak tegyünk valamit annak érdekében, hogy a termőföld a megélhetést és a helybenmaradást szolgálja néhányak vagyongyarapítása helyett. Az első MSZP-st pedig, aki szóváteszi azt,. hogy Fontnál próbálkozok, akik most cserben hagytak bennünket, megrúgom valami érzékeny ponton, ha úgy adódik, hogy ezért beszól.

Mindegy, holnap kikapcsolódás lesz nekem, mert politika helyett: vissza a gyökerekhez. Azaz dehogy vissza, hiszen igazából el sem távolodtam. Ma kezdődött a zöld OT, ahová sajnos csak egy napra tudok elmenni, holnap. Jön Schmuck Erzsi és Detti is, és talán valamikor csatlakozni tud András is. Schmuck Erzsivel cirka 19 éve egy ilyen OT-n ismerkedtem meg, és a következő 18 évben nem hittem volna, ha valaki azt mondja, hogy valaha egy frakcióban fogunk ülni, és mindketten a parlamentben politizálunk. Pedig azt hiszem, minden OT-n találkoztunk az elmúlt 19 évben vele.

Az OT a hazai zöld mozgalom születésnapja, amikor minden szervezet, aki fontosnak tartja az együttműködést és párbeszédet a közös ügyek érdekében, az összejön, és megbeszélik dolgaikat. Igaz, én már kaptam elég instrukciót ahhoz, hogy tartalmasan eltöltsem a következő 4 évet politikusként, de minden bizonnyal a régi cimborák holnap még adni fognak hozzá pár ötletet. Várom velük a találkozást.

Itthon egyenlőre jól állunk csapadékkal, a tavaszi vetéseink szépen megindultak, az őszi gabona pedig már több helyütt kalászba szökkent. A város határában elestek az első őzbakok az idei idényben, a vadászmesterrel együtt ebédeltem ma, elégedett az eddigi eredményekkel. Szép tavasz ígérkezik, mi meg készülünk a két nap múlva megrendezésre kerülő Szent György-napra.