A történész fegyvere

""" A másik különlegesség abban áll, hogy az üldözöttekkel szemben a kollektív felelősség elve érvénytelen. Nem szabad az örményeket és bármely más közösséget egészükben vádolni és elítélni (ezért nem beszélhetünk cigánybűnözésről). Ám ugyanakkor a bocsánatkérők egy közösség nevében beszélnek, noha ebben az esetben sincs kollektív felelősség. Vannak pedofil papok, de sem a papság, sem az egyház egészében nem vádolható ezzel a szexuális elhajlással. A történelem nem arra való, hogy érveket merítsünk belőle politikai harcaink megvívásához. Tanulságai és nemes haszna mégis van: megmutatja honnan jöttünk, miképp váltunk azzá, amik vagyunk. Mint egy mondás állítja: aki nem ismeri a történelmet arra ítéltetik, hogy hibáit ismét elkövesse. """

Horthy minden egyes dontese a kiegyezes egyenes kovetkezmenye, sot az egymas utani,1 vilaghaboru,tanacskoztarsasag,trianon, tortenesek predesztinaltak az egyetlen mederbe. Szinte a donteseiben, rossz és meg rosszabb megoldasok kozul valaszthatott. Balgasag felelotlenseg azt allitani hogy a prosperalo katonailag a tersegeben dominans Nemet politikai akarat megkerulheto lett volna. Mintha egy sodrodo hajoban a sziklak elkerulese vegett egeszen a folyam belseje fele kormanyozna! Az ironak abban igaza van hogy tortenelmi tavlatbol konnyu iteletet hozni. Negativ ill pozitiv iranyban.kinek kinek az erdeke szerint.

"A múltról ugyanakkor olyanok is írnak és vitatkoznak, akiket nem a tárgyilagosság vezet, hanem valamilyen ügynek keresnek alátámasztást." Igen. De a folytatással helyből ellentmond ennek:"...a korabeli cselekvők nem tudhatták, hogy választásaik és tetteik mit vonnak maguk után. Mi tudjuk, hogy mi történt azután, amikor Horthy 1944 márciusában meghajolt a német megszállás követelése előtt; a kormányzó nem tudhatta, hogy mi jobb: az ellenállás, a lemondás vagy a beleegyezés. A dolgok ismeretében könnyű elítélni a bizonytalanságban lévő döntéshozót." Ejnye, Szerző! Ugyanis csak az mond ilyeneket, aki valamiféle vádaskodással szemben akar valakit megvédeni, és ezzel rögtön teljesítette is az alapfelvetését, hogy egy "ügynek keres alátámasztást". Holott valójában a történelem kutatásban a tapasztalatok kigyűjtése a cél; hogy pl. hogyan is vezet egy országbukáshoz egy politika. És mennyiben feleltethető meg a bekövetkezett következmény az illető államférfi politikai karrierjének. És ez esetben egy az egyben megfeleltethető! Horthy indulása, döntései, elfoglalt pozíciója, politikája, pályája vezetett el odáig, hogy az említett dilemmájában CSAK a rosszat választhassa. Ez bűnözőknél is gyakran van így. Ha akarnánk végigvehetnénk a körülmények és a neveltetés, a lelki-fizikai alkat hatásait, de nem tesszük, mert az orvosi értelemben vett büntethetőség azt jelenti, hogy e tényezőket "normális" ember le tudja győzni, és bűnös hibát nem véthet. Ha mégis megteszi, akkor büntetést érdemel. Ezt a képességét egy teljhatalmú állami vezetőnek eleve meg kell előlegezni. És félreértés ne essék, Horthynak NEM a jogi értelemben vett bűnösségét keresi a tudomány. Csak annyira kell választ adnia, hogy érdemel-e bárhol, bármilyen szobrot, avagy sem. És hát nem. (Most arról nem beszélünk, hogy akár simán el is ítélhette volna a Népbíróság, korrekt jogi eljárásban - olyan is volt -, és NEM amiatt, amit nem tudhatott előre...)

Jó írás, de ez egy erős szalmabáb: "Ám ugyanakkor a bocsánatkérők egy közösség nevében beszélnek, noha ebben az esetben sincs kollektív felelősség. Vannak pedofil papok, de sem a papság, sem az egyház egészében nem vádolható ezzel a szexuális elhajlással." Természetesen nem, de nem is ezzel szokták érdemben kritizálni az egyháznak a pedofilügyekkel kapcsolatos hozzáállását. A helyzet az, hogy a róm. kat. egyház papsága egy rendkívül erősen hierarchikusan, hivatásrendi jelleggel szervezett alakulat (szemben sok más nagy egyházéval, valláséval), különféle történelmi hagyományok miatt erős a külön, belső igazságszolgáltatás iránti igénye - és ha egy ilyen torz, eleve piramis-szerkezetű intézményt ér olyan jellegű kihívás, mint pl. elharapódzó pedofilügyek, akkor törvényszerűen rosszabbul kezeli, mint egy nyitottabb szerkezetű egyház: a katasztrófa be is következett. És pont azért, mert kisebb a demokratikus visszacsatolás, a botrányok is törvényszerűen nagyobbak. (Teszem azt, a protestáns egyházakban is előfordul ilyesmi, mint mindenhol, ahol felnőttek gyerekekkel foglalkoznak, sajnos előfordul; de mivel ott a lelkészek egyszerűen betöltenek egy állást, amire a gyülekezetük választja meg őket, emiatt az ilyen gondok jobban kezelhetőek, normális dolog, hogy egy lelkész számonkérhető a tetteiért a hívei, civilek, vagy akár a világi igazságszolgáltatás által.)