„Egyébként lehetne még hosszan sorolni az okokat miért nem hajlandó magára valamit is adó ember napokig hőbörögni egy elszabott köztéri szobron. Legfőképpen azért, mert már rég nem a szoborról van szó, hanem az úgynevezett kormányzati emlékezetpolitikáról, amiről most be kell bizonyítani, hogy fasiszta, antiszemita, kirekesztő, etc., etc.
Vissza a 20. századba ismét, mert ott még tudtuk kik vagyunk. Antifasiszták, demokraták, partizánok, etc., etc.
Csak éppen ez kurva unalmas! Igaza van a Schifferbandinak, ha nem megy bele a játékba. Ő közszereplő, én nem, tehát én kimondhatom: Baszd meg a huszadik századodat, baszd meg a régi vitáidat, baszd meg az nácifasiszta-demokrata dichotómiádat, baszd meg az emlékezetpolitikádat, baszd meg a szívednek kedves propagandatörténelem könyveidet és baszd meg, hogy ha Ausztria a nácik első áldozatának tekintheti magát, akkor mi egy darab elszabott szobrot nem állíthatunk annak, hogy bizony mi is azok vagyunk.
Ez persze nem ment fel az alól, hogy egymás áldozatai is vagyunk. És nem ment fel a sürgetőbb megvitatni-valók alól!
2014-et írunk! Ha egy politikus nem akar a 20. századdal foglalkozni, nem a 20. század vitáiban keresi önmagát, akkor paskoljuk meg a vállát, és legközelebb bizonytalankodjunk a szavazófülkében, mert ő megérdemli.”