Eltelt néhány óra a győzelem óta. Azóta aludtam egyet, tiszta a fejem, átgondoltam a dolgokat. Tegnap este egyébként már nagyon vártam a végét a választásnak, rettenetesen vártam, hogy végre láthassam hogy amit négy évig közösen építettünk, annak újabb értelmet adjon a magyar választó. Hát, adott. Igaz, nem volt magas a választói részvétel, ám ennek nem is nagyon van jelentősége esetünkben, hiszen a választás egy olyan demokratikus alapjog, amellyel úgy is lehet élni, hogy egyáltalán nem él vele az ember. Viszont ha imigyen tesz valaki, akkor a konzekvens jövőt is viselnie kell ami ezzel jár, ugyanis nincsen mese: mások döntöttek helyette. “Ha nem az asztalnál ülsz, akkor az étlapon fogsz szerepelni…" — tartja a szellemes és gyalázatosan igazságszagú mondás.
Magyarország aktív része viszont választott. Magyarország demokratikus alapjogával élő polgári többsége igent mondott az elmúlt négy esztendőre, igent mondott a karakteres nemzeti attitűdre, igent mondott a szociális érzékenységre, a multikkal való érdekérvényesítő harcra, a nemzetegyesítésre, a család fogalmára és a nemzetek Európájának víziójára is. Igent mondott az önbizalomra, az egyenes gerincre, az emelt főre és a tiszta önarcképre. És ami a legfontosabb, hogy igent mondott önnön magára, vagyis igent mondott a Jövőre is. Örülnünk kell ennek, józan ember nem tehet más egyebet.
Ami pedig a további kormányzást illeti, nos, én mindenképpen több alázatot várok el a harmadik Orbán-kormánytól. Elegánsabb kormányzást szeretnék, több konszenzust az ellenzékkel és a civilekkel, több párbeszédet az emberekkel és kevesebb mutyizást, kevesebb nagyképűséget! Nyilván, ismeri az ember azt a helyzetet, amikor egy uralmi csoportnak túlhatalma van egy országban, de akkor sem kell törvényszerűen visszaélni a hatalommal. Orbán Viktornak a következő négy évben tehát a konszolidáció lesz a legfőbb feladata és a higgadt kormányzás. Ha ez sikerül, akkor még bármi is lehet ebből az országból. Nekünk, polgári gondolkodású szavazóknak – akik odasegítettük a Fideszt, ahol most van – pedig az a legfőbb feladatunk, hogy rákényszerítsük minderre a kormányunkat! Ha egy picit is eltérnek az általunk felhatalmazott iránytól, akkor azonnal jeleznünk kell nekik, hogy nem erről volt szó és vissza kell terelnünk őket a kijelölt útra! Ha kell, akár Békemenettel is!
Ami pedig az ellenzéket illeti. (…) Mert azon túl, hogy szükségszerűen megemlékezünk önmagunkról, ejteni kell pár szót a másképpen gondolkodókról is. Ugyanis ők is itt élnek. Mivelünk. Ők is mi vagyunk.
Kezdjük a jobboldali szárnnyal! A Jobbiknak kultúrember nem szokott örülni a pesti szalonokban, ez igaz, viszont akárhogyan is, de rengetegen szavaztak rájuk, mint ahogyan 2010-ben is sokan tették, és sajnos vannak olyan problémák az országunkban, melyek mellett eléggé karakteresen tudnak érvelni, ráadásul nem is olyan rosszul, szóval, senki ne csodálkozzon, hogy ekkora eredményt értek el (ez a mondat különösképpen balliberális felebarátaimnak szól elsősorban). Fiatalos hevületüket, radikálisan nyers habitusukat viszont nem ártana néha a falnak támasztaniuk és nyugodtságra inteni önmagukat, ugyanis nem minden arany, ami fénylik.
Aztán az LMP is velünk lesz négy évig. És kellenek is. Kellenek, mert jogkövetők, kellenek, mert következetesek és mert tiszták és mert nem bútoroztak össze azokkal, akiknek nem Magyarország a szenvedélyük, mint minekünk. Ettől tud más lenni az ő politikájuk. Őszintén szólva, én sokáig azt gondoltam, hogy be sem fognak jutni a parlamentbe, hiszen ilyen következetes hozzáállással pártnak még nem volt sok jövője kis hazánk politikai történetében, ám őket is felkenték a választók, szóval, a véleményük mindenképpen artikulálódik majd az ország házában.
Az úgynevezett “kormányváltó összefogásról” pedig csak lesújtó véleményt tudok mondani. Szavazóikat ugyan nem bántom, ők nem hibásak semmiért, viszont ez a tegnap este látványosan megbukó, levitézlő, szedett-vedett banda minden rossz szót megérdemel, ami emberi szájból el tud hangozni. Gyurcsány, Fodor, Bajnai és Mesterházy, no meg Karácsony és Szabó Tímea… ti mind-mind elmehettek az anyátok keservébe, ahogyan a jó Bayer Zsolt is mondotta volt egykoron. Nem érdemeltek sajnálatot, nem érdemeltek megértést, nem érdemeltek semmit sem, mert tönkre tettétek a baloldalt, rátelepedtetek gusztustalan féreg-testetekkel és ocsmányul vonaglottatok/vonaglotok rajta. Az meg már rég le akar benneteket dobni magáról és ki akar hajítani benneteket a történelem szemétdombjára, de titeket sajnos nagyon nehéz eltávolítani. A helyzet úgy áll, hogy ti egy különlegesen makacs, gennyes kelés vagytok a nemzet bőrén. Viszont jó, ha tudjátok: közeleg a gyógyulás és ti mindannyian el fogtok tűnni, egyszer s mindenkorra.
Huh, alighanem mindent elmondtam, amit első blikkre gondoltam a tegnapi választásról. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! :)