„A nyugati feminizmus elkövetett néhány súlyos hibát; ezek egyike az a gyakori feltevés, hogy ha a nők irányítanák a társadalmat, akkor »szelídebbek és jobbak« lennének (ez volt 1988-ban George W. Bush kedvenc kifejezése, hogy megszerezze a nők szavazatait). Valóban, a feminista elmélet »második hulláma« tele van ilyenfajta állításokkal, mint például »a háború, a rasszizmus, a hierarchiához való ragaszkodás és az elnyomás a ’patriarchátus’ jellemzői«; »ha nők lennének a vezetők, ez természetes módon hozna létre egy integráló világot, amiben jobb az emberek együttműködése«.
A gond az, hogy a dolgok sohasem így működtek – nézzük csak meg a Nyugat-Európában szélsőjobboldali pártok élén álló nőket. Az olyanfajta vezetők, mint Marine Le Pen a franciaországi Nemzeti Frontból, Pia Kjaersgaard a dániai Néppártból és Siv Jensen a norvégiai Haladás Pártból, azt a vonzerőt tükrözik, amit a neofasiszta mozgalmak a liberális, de még az egalitárius demokráciákban élő nőkre is gyakorolnak. (...)
Persze, a szélsőjobboldali ideológiának vannak bizonyos témái, melyek napjaink Európájában is találnak női követőket. Ezen kívül a szélsőjobboldali mozgalmak kihasználják egy posztfeminista társadalom, a szexuális forradalom utáni időszak korlátait és a szekuláris materializmus által generált érzelmi űrt. (...)
Elemezni kellene a szélsőjobboldali pártok által a nőkre gyakorolt vonzerőt, nem csak elítélni. Ha egy társadalom nem kínál az egyéneknek egy közösségi szintű életet, ami túlmutat rajtuk és ami nemcsak a termelést és az eredményeket értékeli, ami úgy nyílik meg a bevándorlók előtt, hogy nem emeli ki és nem ünnepli azt, ami különleges a dán, a norvég vagy a francia kultúrákban, akkor gondok jelentkeznek. Például ahhoz, hogy értékeljük a felvilágosodás és a haladó szociális ideálok által hátrahagyott örökséget, nem kell rasszistának lennünk, vagy nem kell más kultúrákat kigúnyolnunk; de a politikai korrektség szellemében kidolgozott curriculum már ezzel sem próbálkozik.
Amíg nem hagyjuk abba, hogy a kulturális pluralizmust összeegyeztethetetlennek tartsuk az egyetemes értékek jogos védelmével, addig a fasiszta mozgalmak továbbra is vonzók lesznek azok számára, akiknek – nemüktől függetlenül – hamis reményekre és saját személyük felértékelésére van szükségük.”