„De akkor mi a valóság?
Az, hogy győzünk.
Számos elemző hívta már fel a figyelmet a választási rendszer igazságtalanságára, a csalási lehetőségekre. Nem tart attól, hogy épp a rendszer sajátosságai miatt mandátumszámban akkor sem fog megmutatkozni a kormányváltást akarók többségi akarata, ha az ön valóságérzékelése van közelebb az igazsághoz?
Ha a korábbi választásokat nézzük, akkor eddig mindig az ország valós hangulatának megfelelő lett az eredmény. Csalás biztos, hogy lesz. Már most tudni olyan lakcímekről, amelyekre rövid idő alatt száznál is többen jelentkeztek be a szavazás érdekében. Jól látszik, hogy sokan készülnek csalásra vagy – mondjuk így – a rendszer sajátosságainak a kihasználására. Egy dolog mindenkinek legyen világos: választást mindig csak a hatalomból lehet elcsalni. Ezért is fontos, hogy minél magasabb legyen a részvétel. Minél többen mennek el szavazni, annál nehezebb lesz csalásokkal befolyásolni a végeredményt. Alacsony részvételnél már könnyebben lehet manipulálni.
Akármi lesz is az eredmény, az MSZP-sek – illetve a Kormányváltók – tisztességgel el fogják fogadni?
Győzni fogunk. Így a kérdés valójában az, hogy a Fidesz kész lesz-e tisztességgel elfogadni a vereségét.
Ön szerint nem fogják?
Volt már példa rá, hogy Orbán Viktor nem fogadta el az országgyűlési választások végeredményét, ami konkrét utcai zavargásokhoz is vezetett. Éppen ezért erre a forgatókönyvre is készülünk.
Amennyiben?
Erről nem szeretnék részletesebben beszélni, de van politikai forgatókönyvünk arra, ha nem lesz zökkenőmentes a kormányzás átadás-átvétele. Miniszterelnökként már meglehetősen sok eszközöm lesz a helyzet kezelésére, és hangsúlyozom, elsősorban nem rendvédelmi eszközökről beszélek. Nem véletlenül mondom minden kampányállomáson, hogy minden magyar miniszterelnöke szeretnék lenni. Nem véletlenül beszélek arról, hogy senkit sem akarok kirekeszteni a nemzet egészéből. Olyan Magyarországot szeretnék építeni, ahol a minket nem támogató szavazók is békét lelnek. A kormányzati munkámat erre a politikai kultúrára fogom építeni. A gesztusok és a párbeszéd politikájában hiszek, még akkor is, ha a döntés felelőssége mindig a kormánypárté és a miniszterelnöké. Abban gondolkodom, hogy minden fontos társadalmi ügyet konszenzust keresve, de legalábbis kompromisszumokat találva kell megoldani. Vannak olyan kérdések, például a nyugdíjrendszert érintő átalakítás, amelyekben egyszerre van szükség társadalmi, szakmai és politikai konszenzusra.”