„Volt még egy gond.
A cigányprobléma.
Azt sem kezelték rendesen, nem beszéltek róla.
Pedig igény az lett volna rá.
Azt nem tudja Attila, hogy mit kellett volna erről mondani, de biztos igaza van Gúr Nándinak és Harangozó Tominak abban, hogy ezen a területen nem ártott volna némi muníció. Ők már csak tudják, mert »fertőzött« területen élnek. Nem is nagyon szőröznek ezzel a dologgal, nekik elegük van a pesti értelmiségből, amelyik állandóan blokkolja, hogy a valódi problémákról beszéljen a baloldal.
A cigányokról.
Mert igaza van Vonának, amíg cigány van, addig cigányprobléma is van és amíg ez van, addig ezt meg is kell oldani. Keményen, poroszosan. Rendőrséggel, köjállal, nádpálcás pedagógussal! Mert »ezekből« csak így lehet embert nevelni.
A varázsszó: RENDPÁRTI BALOLDAL.
Ennyi.
Nem kell többet mondani, ezt az üzenetet majd megérti a jobbra elkóborolt szocialista szavazó.
Meg az is, aki zsigerileg utálja a cigányokat és éppen azt utálja utólag is, hogy a Kádár alatt muszáj volt a »barnákkal« is együtt élni. Ők azt szeretik, ha »mi« és »ők«külön vannak. Sőt, elhiszi, amit a (szélső)jobboldal mond, hogy lehet egy olyan világ, ahol csak »mi« vagyunk és »ők« nincsenek. Kisfröccsök mögé bújva még Hitlert is élteti, a negyedik fröccs után pedig harsányan világgá is meri üvölteni, hogy a cigányokat ki kell irtani, ehhez bólogat a kocsmában a cigány létből menekülni akaró maroknyi közmunkás, akik papíron a fideszes polgármester emberei, de a szavazófülke magányában a mosolygós Vona neve mellé teszik az X-et.”