Keleti nyitás, balkáni nyitás

„Ami a külpolitikai irányokat és hangsúlyokat illeti, jelentős erőfeszítéseket teszünk azért, hogy Délkelet-Ázsia felé nyissunk. Ezt Medgyessy indította el, én csak felgyorsítom. Kifejezetten hozzám kötődik viszont a balkáni irányváltás. (…) A legerősebb képviselői vagyunk az Európai Unióban a Balkán felé való nyitásnak. (…) Merrefelé lehet bővíteni a magyar befolyást? Keletre és délre. Ez az Ukrajnától lényegében Szlovéniáig terjedő félkör.  Ez az a térség, ahol van érdemi magyar teljesítménytöbblet. Ez igaz Romániára is, igaz Ukrajnára is, igaz Horvátországra is, igaz a Balkánra. Nem igaz Németországra. Ha nekünk Németországgal kell versenyképesnek lennünk, akkor abba bele fogunk gebedni. Két országgal szeretnék markánsabb, szorosabb és tartósabb együttműködést kötni. Az egyik Románia. (…) Az osztrákokkal is szorosabbra kell vonni az együttműködést. (…) Európa és Amerika egymásnak nem csak partnere, hanem vetélytársa is. Az Európai Unió legtöbb baja abból származik, hogy nem meri ezt bevallani magának. (…) A szép, demokratikus szövegek mögött van egy erős dominanciatörekvés. Én diktálok a világnak. Én mondom meg, mit hogyan képzelek el. Nekünk ez nem nagyon tetszik, és nem is kell, hogy mindenben tessen az a világ, amit Amerika képvisel. Európa és Amerika között van nyilvánvaló értékkülönbség is, meg valóságos érdekverseny is. Ebben a kérdésben szerintem nem lehet pontosan középen lenni. Aki középen van, gyengíti Európát.”

(Gyurcsány Ferenc, in: Debreczeni József: Az új miniszterelnök. Osiris, 2006, 402-403.)