A holokauszt áldozatainak emléknapjára

Horthy rendszere halálba küldött egymillió honfitársunkat. Kit a Don irányába, kit a gázkamrák poklába. Sokan azt gondolták, sőt, gondolják ma is, hogy ez rendben is volt. Pedig az a sár, ami akkor ránk tapadt, ma is égeti a bőrünket. Mi, demokraták, azt akarjuk, hogy a nemzet tanuljon történelmi bűneiből. Ne fosszuk meg a nemzetet attól, hogy jobbá, nemesebbé, tisztességesebbé váljék.

Ha megtörik a józan ész és a becsület erejét, ahogy 1944-ben tették, akkor erre a veszélyre figyelmeztetni kell 2014-ben is. Nincs ebben túlzott hisztéria. Inkább a közöny volt túlzott hetven éve, és az akkori gyilkosoknak, kollaboránsoknak ma sem lehet megbocsátani. A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján álljon a lelkünkben, a szívünkben az örök mementó, hogy erősnek kell lennünk, tudnunk kell nemet mondani, és van olyan helyzet is, ahol a vélemény sem lehet szabad, ha valakit emberi méltóságában, gyászában aláznak meg. Az áldozatok fájdalma mindannyiunk fájdalma. Nem fogjuk hagyni, hogy a Gonosz arcát emberivé próbálják festeni hazug emléművekkel.

A történelem nem fogja felmenteni azokat sem, akik ma sunyítanak és elmossák a bűnösök felelősségét. Hitványságuk közössé válik gyalázatos 1944-es elődeikével.

Meghajtom fejem a zsidó és a roma holokauszt minden áldozata előtt, osztozom leszármazottjaik fájdalmában.