​10 dolog, amit NAGYON IS szeretek Magyarországban

„Budapest

1991-ben költöztem Budapestre, és eltartott egy darabig, amíg megbarátkoztam vele. Nem biztos, hogy csak az én hibám volt, vagyis hogy csak a távol-vidéki parasztgyerek nem tudta megszokni a nagyvárost. A rendszerváltás utáni Budapest szürke volt, koszos, büdös és kedvetlen. El kellett telnie egy évtizednek, talán többnek, mire magára talált, és mire magamra találtam benne én is. Most azt gondolom, a világ egyik legvagányabb fővárosában élek (rengeteg menő város van természetesen, ahol nem jártam, de ha egyszer nem csinálnak hoki-vb-t évente többször és mindenütt, nincs mit tenni), és élvezni szeretném ennek az ajándéknak minden percét. Nem könnyű, gyakori, hogy csak lakunk valahol, és nem élünk, de iparkodom. Soroljam, hogy mi minden szuper benne? A Vár látványától a bulinegyeden át a Római partig és tovább? Tudjátok úgyis.

A gasztroforradalom

Ezt össze is tolhattam volna a borral, de egyrészt később kezdődött, másrészt eleve önálló fejezetet ér. A magyar gasztro Budapestnél is lassabban ébredt, és én magam sem siettem el ezt sem. Egy-két hete ébredtem rá egy győri étteremben, hogy amit nem is olyan régen klassznak találtam, azzal ma már egyáltalán nem tudok mit kezdeni. Persze az is lehet, hogy a konkrét konyha teljesítménye romlott közben, fene tudja. A lényeg, hogy különösen Molnár B. Tamás istenpápa színre lépése óta egyszer csak elkezdett megváltozni minden. Nem mondom, hogy hasraütésre gourmet-ra cserélődött a zabálómagyar-univerzum, de akkor is, immár nemcsak Budapesten lehet nagyon jól enni, hanem egy csomó vidéki városban és faluban is. Ráadásul három Michelin-csillagnál tartunk, mondjatok egy másik országot Közép-Európa keleti feléből, ami a nyomunkba érhet. És akkor itt említem meg a magyar pálinka és a magyar kézműves sör szárnyalását – továbbá, hogy rengeteg helyen klassz a kávé –, ami gyönyörűen keretbe foglalja ezt az egész hedonista hóbelevancot.”