Nem szavazni luxus

„Luxusnak érzem azt, ha valaki a tökéletes párt, a teljes azonosulás hiánya miatt nem megy el, erről szól tóta w. múlt heti cikke, és teljesen korrekt: akik érzelmileg azonosulnak, úgyis elmennek, az egészséges szkepszissel rendelkezők inkább távolmaradnak, ami meg aztán csak torzítja az eredményeket. Luxusnak érzem azt, ha azt mérlegeljük, mennyire vállalható a döntésünk: ez nyilván cinizmusnak hangzik kicsit, pedig nem akar az lenni, mondjuk miután életem első választásán hunvald györgyre (is) ikszeltem, érthető talán ha némi cinizmus is kialakul. De csak arra gondolok, hogy a választás nem véletlenül titkos, nem kell senki előtt felvállalni, és nem nekünk kell elszámolni azzal, hogy mit tesznek a felhatalmazással. Ráadásul annak az esélye is ugyebár hogy akár egyetlen mandátumról döntsön a szavazatunk (nem pedig a kormányzásról) rettentő csekély, és persze ez részben a nem-elmenőket igazolja, ennél már valószínűleg azzal is nagyobb felelősséget vállalunk, hogy mit ír valaki a 444-re/indexre vagy akár ide a tumblira. Értem, ha az ember »tiszta« akar maradni, de az megint csak kevesek luxusa, hogy tökéletesen kompromisszumok nélkül élje az életét (és akkor bele se menjünk abba, hogy az jó-e vagy nem), szóval tényleg az az életünk egyik nagy megalkuvása, hogy hova tesszük az ikszet?

Ide kapcsolódik, hogy luxusnak érzem az ezek egyformán rosszak érvet. Nem akarom különösebben schifferéket védeni, de azért azt nyilván senki se gondolja, hogy a jobbiktól az lmp-ig teljes mértékben egy kalap alá vehető a politikai osztály, és adott hatalmi pozícióban egyformán káros dolgokat csinálnának. De ha még így is lenne, akkor is igaz: a döntéseink nem vákuumban születnek, hanem egy adott szituációban; ha egyformán is rosszak, akkor is egészségesebb egy politikai váltógazdaság (és ez az érv, ami miatt nem tudtam nagyon haragudni négy éve a fideszre szavazókra, még akkor is ha nem voltak semmilyen illúzióim, hogy mihez kezdenek majd a politikai túlhatalommal), mint ugyanazokat hagyni hosszú távra berendezkedni. És a szituációhoz tartozik az is, hogy nagyjából sejthető a végeredmény, tehát inkább ebben is a marginális megközelítést érdemes alkalmazni: ha a kérdés inkább az, hogy lesz kétharmad vagy nem, akkor szavazhatunk úgy a kétharmad ellen, hogy amúgy senki mást nem látnánk szívesen kormányon; ha tudjuk, hogy kizárt az lmp kormányra kerülése, akkor nem érdemes sokat aggódni amiatt, hogy az ő gazdaságpolitikájuk mennyire lenne elcseszett a kormányéhoz képest.