Lovagiasság és kétharmad

"A nyugati krónikák tele vannak engedetlen lovagok keserves kínhalálról szóló történetekkel, melyekért a tettesnek: a helyi grófnak a saját hűbérura, a király előtt ritkán kellett számot adnia. Isten előtt igen. Az istenfélelem sok nagy bűnöst rákényszerített, hogy gaztetteiért kemény vezeklést vállaljon."

Ez a magasabb igazság a mai közélet küzdői számára nem létezik. Legföljebb önként vállalt korlát a keresztény indíttatású politikusok számára. Közismert, hogy a marxista etika filozófusok tízezreit alkalmazták béketábor-szerte és nemzedékeken át, ám semmire sem jutottak szegények. Ugyanis az ateista erkölcs fogalmi képtelenség. Azért, mert az erkölcs lényege az, hogy létezik a földi életnél fontosabb lény: Isten, és a belőle áradó értékek: szeretet, igazság, jóság, szépség stb.

Ezek fontosabbak az egyén sorsánál, nélkülük értelmetlen a munka, a siker, a pénz, mert általuk nem lehet üdvözülni: eljutni a Legfőbb Jóhoz. Gazdaságkor marxista, liberális, náci meg akármilyen néven futó szellemi fogyatékosságaiban az erkölcsi értékeket pillanatnyi hatályú varázsigék helyettesítik: fejlődés, demokrácia, vagy: reakciós, fasiszta stb. A magyar választók nézték, hallgatták a vetélkedő pártvezéreket. Az egyik tábor, a vörösöké, a legelképesztőbb hazugságokkal és gyalázkodásokkal illette ellenfelét, mit ellenfelét, gyűlölt ellenségét, a narancssárgákat! Azok pedig tűrték a mocskolódást, s helyette a föladataikról beszéltek.A magyarok többsége megértette az üzenetek lelkét: így lett a Fidesznek ismét kétharmada.”