Teendők az új kormányciklusban

„Körön kívüliként pláne nem tudhatjuk, hogy mi jár Orbán Viktor fejében; nem is érdemes találgatásba bocsátkoznunk a várható irányvonalat illetően. Nézzük inkább azokat a gondokat, amelyek szükségszerűen munkát adnak majd a kormánynak. Itt van a növekedés ügye: bár négy éve a »megszorítás nélkül kinőjük az államadósságot« üzenet köré rendeződött az, amit program címén közzétett a Fidesz, a most lezárt ciklusban az éves növekedési ütem az egy százalékot sem érte el. Ma kisebb hazánk nemzeti jövedelme, mint 2007-ben volt, eközben nőttek a jövedelmi különbségek. A nemzetközi gazdasági környezet javul ugyan, és így a magyar gazdaság a kétszázalékos növekedést a gyenge bázison tudja hozni, ám ez csupán fele a világátlagnak, és továbbra is kevés a dinamikusabb környezetünkkel való lépéstartáshoz. A növekedéshez tőke kell, valamint a pénzügyi közvetítő rendszer hatékony működése; erre tekintettel javasolják a külföldi elemzők, hogy a második ciklusban a kormány »egyezzen ki« a bankokkal. Ebben a felvetésben van logika, ám csupán közgazdasági. Márpedig léteznek egyéb logikák is; politikusaink feje más srófra jár.

A kormány ugyanakkor aligha negligálhatja a szegénység kérdését: előzményeinkhez és a velünk összevethető országok viszonyaihoz mérve nagyra nőtt az abszolút szegénységben élők, oda beleszületők száma. Ráadásul erős területi vonatkozásai vannak a szegénységnek: a növekedési pólusoktól akár csak húsz kilométerre meghökkentő elmaradottsággal találkozhatunk. Ezért is fontos, hogy az igen jelentős EU-s fejlesztési pénzeket ne a helyi potentátok kedvenc projektjeire, ne is baráti zsebek feltöltésére költsék.”