Változó harci formák

„A legutóbbi választástól távol maradók igen magas aránya napnál világosabbá tette, hogy a magyarok többé nem bíznak »Őfelsége ellenzékében«. A lakosság körében általános az elitellenesség; az utca embere »fehérgalléros bűnözőnek« tart pártállásra való tekintet nélkül minden politikust. Kérdem én: lehet-e hitelesen szónokolni a szegénység felszámolásáról Armani öltönyben? Vagy mekkora népszerűségre tehet szert egy olyan kormányváltó szövetség, amely az egyik választókerületben éppen azt a szocialista politikust indította el, aki a képviselői költségtérítések méltán közfelháborodást keltő gyakorlatát a Fidesz teljes egyetértésével, ravasz jogi trükkök segítségével megvédte?

Orbán rezsimjét ma már csak és kizárólag alulról jövő kezdeményezések rendíthetik meg. Az úgynevezett »legális harci formák« háttérbe szorulnak. A polgári engedetlenségi mozgalom előbb-utóbb elterjed az egész országban, mert az elégedetlenség kézzelfogható. Kulcsfontosságú tényező lesz tehát a hatóságok magatartása. Ha pedig a demokratikus ellenzék közéleti szereplői vissza akarják kapni cselekvőképességüket, egy katolikus gondolkodó szavait kell fontolóra venniük, aki szerint a világnak nem tanítókra van szüksége, hanem tanúságtevőkre.

A legigazabb megállapítás ma ez a magyar belpolitikában.”