Tévedések a bojkottról

„A választások bojkottjára való felhívás a rendszer bojkottjának része, nem a választásokkal kapcsolatos taktikai lépés. A bojkott alapja az Alkotmány tisztelete, követése és megvédése, nem praktikus megfontolások. Ezt az állampolgári kötelességet nem írhatja felül semmiféle politikai megfontolás, a választások várható eredménye, annak bármilyen következménye. Ez minden polgár lelkiismereti és alkotmányos kötelessége, függetlenül attól, hogy az ellenzéki pártok mit tesznek. Az ellenzéki pártok véleménye ebben a tekintetben irreleváns.

Ez az alapja a bojkottnak, nem a rendszer leválthatóságának megfontolásai és annak taktikai elképzelései. Ezért minden további bojkottal kapcsolatos ellenvetésnek semmi értelme nincs. A bojkottal szemben csupán egyetlen helytálló érv lenne lehetséges, ha valaki bebizonyítaná, hogy Orbán Viktor nnem számolta fel az alkotmányosságot, nem döntötte meg az Alkotmányt, nem változtatta meg az alkotmányos rendet (lásd Orbán beszédeit a második rendszerváltásról), és a tevékenysége nem irányul a hatalom kizárólagos birtoklására.

Ehhez be kellene bizonyítani, hogy a fülkeforradalom forradalom volt, a magyar nép a 2010-es választásokon valóban új rendszer létrehozásával bízott meg bárkit. A bojkott indokaival szemben csak ezek a legitim és alkotmányos ellenvetések lehetségesek. Minden más indok hazugság, hamisság és törvénytelenség. Becstelenség is, és az ország elárulása.

De a bojkott az irreleváns felvetésekkel szemben is igaz. Egy rendszer addig tekinthető legitimnek, amíg annak konszenzuson alapuló alkotmányos fundamentumai vannak. A legitimáció lehet az egyiptomi ganajtúró bogár, az inkák Apocatequil nevű istene, a nap, a királyi dinasztia öröklődése, vagy parlamenti 4/5-del elfogadott és/vagy népszavazás által megerősített. A hatalomhoz való jogot származtatni kell valahonnan. A »keresztény« gyökerekre való hamis hivatkozás ezt nem helyettesíti. Ha egy hatalom legitimitása, törvényes alapja kérdőjeleződik meg, az a hatalom összeomlik.”